Vakfolt podcast

1984-be érkeztünk, és az év legnagyobb Oscar-nyertes filmjét pótoljuk be: Miloš Forman életrajzi drámáját, az Amadeust csak Péter nem látta még, de András is szívesen újranézte. Visszatérő vendégünknek, Cyclónak pedig az egyik kedvenc filmjéről van szó, így nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy visszahívjuk a podcastba. A nyolc Oscar-díjas alkotás főszerepeiben F. Murray Abraham (Antonio Salieri) és Tom Hulce (Wolfgang Mozart) láthatóak, előbbi meg is nyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, de a legjobb film, legjobb forgatókönyv és legjobb rendezés kategóriáiban sem maradt üres kézzel a film. Hogyan öregedett az Amadeus? Nem ez az első kosztümös filmünk, de mindig megjegyezzük, hogy a témához társított képzetek - modoros előadásmód, lassú tempó - mennyire igazak ezúttal. Az Amadeus vágását azonban nem hiába jelölték Oscarra, a hangvágása pedig nem véletlenül nyert is. Meg kell vitatnunk azt is, hogy mi a helyzet Tom Hulce Mozartjával, mitől működik az ő alakítása, és miért esett vajon Forman választása egy relatíve ismeretlen színészre? F. Murray Abraham Oscar-nyertes szerepéről is kimerítően beszélünk: milyen árnyalatokat tud beletenni Abraham az alapvetően "gonosztevői" szerepbe? A film készítésével kapcsolatos érdekességekre is kitérünk, kezdve a fények használatától a Vasfüggönyön innen zajló forgatás részleteiig. Végül megválaszoljuk a mindannyiunk oldalát furdaló kérdést is: melyik Miloš Forman fő műve, ez vagy a Száll a kakukk fészkére? Az adás végén Cyclo sem maradhat ki a visszatérő blokkjainkból, ahol ismét megtekintjük az év tíz legsikeresebb filmjét, valamint a legfontosabb Oscar-kategóriákat is, hogy további tanulságokat vonjunk le a díjazott és az anyagilag sikeres filmek szétválásáról. Az Amadeust is remake-eljük, méghozzá kétezres évekbeli akciófilmként. Ha nektek van elképzelésetek, milyen szereposztással és melyik rendezővel lehetne újra leforgatni Mozart és Salieri rivalizálását, küldjtétek el nekünk az ötleteiteket! Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak CyClotronic a Twitteren: @CyClotroniC_ András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

1984 még olyan év volt, amikor egy apró költségvetésű családi komédia-dráma egyszerre versenghetett a világ legnagyobb franchise-ának epikus fináléjával nemcsak a mozipénztáraknál, hanem az Oscar-díjátadón is. A Terms of Endearment (Becéző szavak) még technikai kategóriákban is versenyre hívta A jedi visszatért, végül pedig két szereplője kapott Oscart, az egyszemélyes rendező-író-producer James L. Brooks pedig három díjat is bezsebelt élete első játékfilmjével. Mi lehetett a Becéző szavak döbbenetes sikerének titka? Milyen mai filmek állnak hozzá legközelebb, és hova lettek a box office toplistákról? Hogy fér meg egymás mellett a hisztérikus komédia és a betegséges családi dráma ebben a filmben? Hogyan tudja klisék tömkelegét elkerülni ez a történet? James L. Brooks egy 1975-ös regényt dolgozott fel, de jelentősen átdolgozta azt, így meg tudjuk figyelni a markáns írói kézjegyeit is, no meg persze a szokatlan karakterkezelését. Ebben partnerei a színészek is: Debrah Winger, Shirley MacLaine, Jack Nicholson, Jeff Daniels és John Lithgow mindannyian kiveszik a részüket abból, hogy a karaktereik eredetiek és megismételhetetlenek legyenek. Kezdő rendezőként Brooks azért a kamera mögött is bátran kísérletezik, megnézzük a vágással és a színészvezetéssel kapcsolatos őrült húzásait is. A Box office game-ben együtt hüledezünk a Terms of Endearment sikerén, az Oscar-kvízben pedig már csupa ismerős filmmel van dolgunk, ahogy közeledünk a saját születési dátumainkhoz. És persze ez a film sem kerülheti el a remake-rémet, könyörtelenül feldolgozzuk és kiköpjük, minden cinizmusunkat beleadva a teljesen értelmetlennek tűnő feladatba. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Costa-Gavras, görög születésű, Franciaországban alkotó rendező első amerikai produkcióját néztük meg a héten. A Missing (Eltűntnek nyilvánítva) című filmet 1982-ben mutatták be, és az Oscar-gálán a maga négy jelölésével olyan filmekkel versengett, mint a Tootsie (Aranyoskám) és a Gandhi. A főbb szerepekben Jack Lemmon, Sissy Spacek, valamint John Shea láthatók. A film zenéjét - elvégre a nyolcvanas években járunk, és egy görög származású rendező filmjéről beszélünk - Vangelis szerezte. Gosta-Gavras ízig-vérig politikus rendező, az első filmjétől kezdve minden alkotását átitatja a politika. 1969-es Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című munkája megnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart, az adásunkban tárgyalt Missing pedig Cannes-ban érdemelte meg az Arany pálmát. A valós eseményeket feldolgozó történet Augusto Pinochet chilei hatalomátvételét meséli el néhány amerikai fiatal szemszögéből, valamint a fia eltűnése után nyomozó Jack Lemmon karakterén keresztül. Az adásban megnézzük, hogyan helyezi földközelbe az ország életét felforgató eseményeket Costa-Gavras. Meglátjuk, milyen módokat talál arra, hogy a chilei puccsot minél több szemlélő és résztvevő nézőpontján keresztül megismerjük. A rendező kamerakezelésével, az események rétegzésével is foglalkozunk. Nem utolsósorban pedig Jack Lemmon és Sissy Spacek alakításával is muszáj foglalkoznunk, hiszen két Oscar-jelölt szerepről van szó. Az adás végén a szokásos Oscar-kvíz és a Box office game kapcsán elmerengünk, hogy lassan megérkezünk azokba az évekbe, amikor a közönségsikerek és az Oscar-sikerek már köszönőviszonyban sincsenek egymással, majd megalkotjuk a Missing két remake-jét is, science-fictionbe, disztópiába, a kétezres évekbe helyezve a történetet. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Warren Beatty második rendezése kerül ma terítékre a Vakfolt podcastban. Előző héten is színészből rendezővé vált hollywoodi sztárral foglalkoztunk, most megnézzük, milyen, amikor a híresség nem egy családi drámára használja a befolyását, hanem egy romantikus filmeposzra. Beatty rendezése az 1910-es évek végére repíti a nézőit, és az Oroszországban lezajló októberi szocialista forradalmat mutatja be egy amerikai újságíró történetén keresztül. Warren Beatty saját maga játssza a főszerepet, John Reedet, aki a Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvet írta az eseményekről. Diane Keaton játssza a feleségét, Jack Nicholson játssza Eugene O'Nell későbbi Nobel-díjas írót, és olyan nevekkel találkozhatunk még a stáblistán, mint Vittorio Storaro operatőr vagy Stephen Sondheim zeneszerző. Warren Beatty szívét-lelkét beleadta ebbe a filmbe, évekig viaskodott a forgatókönyvvel, és a forgatáson is megszállottan rendezett. A film végül három Oscar-díjat nyert, csupán eggyel elmaradva Robert Redford első rendezésétől, az Ordinary People-től. Az adásban a főbb szereplők alakítását tárgyaljuk meg, megragadva az alkalmat, hogy ismét szót ejthetünk Jack Nicholsonról, és immár harmadszor foglalkozhatunk Warren Beattyvel, továbbá másodszor Diane Keatonnel. Hogyan oldja meg a film az ilyenkor elengedhetetlen expozíciódömpinget? Mitől friss egy századeleji - hovatovább kosztümös? - történet? Hogyan egyensúlyoz a rendezés a neves orosz forradalmárok és a szerelmespár fontossága közt? Mi teszi sokrétűvé Beatty és Keaton karaktereinek a kapcsolatát? A film több mint háromórás játékidejét nemcsak a kettejük szerelmi története tölti meg, hanem a forradalmi, világháborús eposz is, amelyben a rendező minden eszközt bevet, hogy lenyűgözze a nézőit: megfér egymás mellett a két hangvétel? Sikerül a szinte kezdő rendezőnek biztos kézzel vezetnie az akciójeleneteket? Árt a filmnek a "sok" rendezés? Az adás végén természetesen mind a három visszatérő kategóriánkat hallhatjátok: András megtippeli, milyen filmekkel versenyzett a Vörösök az Oscar-gálán, milyen filmek előzték meg az amerikai mozipénztáraknál, végül együtt megálmodunk két remake-et is, őrült zsánerugrással és bizarr szereposztásokkal. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Ismét itt a díjszezon vége, amelyet a vasárnap éjjel kiosztott Oscar-díjakkal koronáznak meg Hollywoodban. Mi is beszállunk az ünneplősdibe, idén másodjára szervezzük meg a Vakfolt díjátadót visszatérő vendégünkkel, Cyclóval. Végignézzük, az Akadémia kiket jelölt a különböző kategóriákban, megtippeljük, kik fogják megnyeri az Oscar-szobrokat, és saját kedvenceinkből önálló jelöltlistákat is állítunk. Az adás első felét erre találjátok, itt pedig a folytatás következik, a lentebb olvasható kategóriákkal. Idegen nyelvű film Vágás Fényképezés Adaptált forgatókönyv Eredeti forgatókönyv Rendezés Férfi főszereplő Női főszereplő Legjobb film Ha ez nem lenne elég, a Vakfolt díjátadót kibővítettük számos olyan kategóriával, amelyek nem kapnak megfelelő reprezentációt az Oscar-gálán, de a mi szívünkhöz közel állnak: Állati alakítások Idegen lények Legjobb alakítások rossz filmekből Legjobb jelenetek rossz filmekből Ensemble, azaz szereposztás "Az év nyertese", vagyis olyan színész, aki a tavalyi évben számos szerepben is bizonyított Az adást a Facebookon élőben is követhettétek, a vágatlan változatot továbbra is meghallgathatjátok ott két részletben (első etap, második etap). Linkek A Vakfolt podcast Patreon-oldala A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Google podcasts oldalán A Vakfolt podcast a Spotify lejátszójában A Vakfolt podcast a YouTube-on CyClotronic a Twitteren: @CyClotroniC_ András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Ismét itt a díjszezon vége, amelyet a vasárnap éjjel kiosztott Oscar-díjakkal koronáznak meg Hollywoodban. Mi is beszállunk az ünneplősdibe, idén másodjára szervezzük meg a Vakfolt díjátadót visszatérő vendégünkkel, Cyclóval. Végignézzük, az Akadémia kiket jelölt a különböző kategóriákban, megtippeljük, kik fogják megnyeri az Oscar-szobrokat, és saját kedvenceinkből önálló jelöltlistákat is állítunk. Az adást a Facebookon élőben is követhettétek, a vágatlan változatot továbbra is meghallgathatjátok ott két részletben (első etap, második etap). Két részletben fogjuk itt publikálni a felvételt, ebben a félben a következő kategóriákat hallhatjátok: Férfi mellékszereplő Női mellékszereplő Smink és maszk Jelmeztervezés Díszlettervezés Egészestés dokumentumfilm Hangszerkesztés (hangvágás) Hangkeverés Vizuális effektusok Egészestés animációs film Filmzene Betétdal És egy különdíj: legjobb újrahasznosított betétdal, avagy meglévő dal legjobb felhasználása Linkek A Vakfolt podcast Patreon-oldala A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Google podcasts oldalán A Vakfolt podcast a Spotify lejátszójában A Vakfolt podcast a YouTube-on CyClotronic a Twitteren: @CyClotroniC_ András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Robert Redford első rendezésével lépünk be az 1980-as évekbe: az Ordinary People (Átlagemberek) előző heti filmünknél jóval visszafogottabb, szerényebb darab, mégis minden fontos díjat besöpört az 1981-ben tartott Oscar-gálán. Híres-hírhedt módon elorozta a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat is Martin Scorsese Raging Bulljától, és nagy meglepetésre a 19 éves Timothy Hutton nyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrot, többek közt Joe Pesci elől. Az adásban kibékíthetetlen vitába bonyolódunk: megérdemelten nyert az Ordinary People? Van olyan jó film, mint a Raging Bull? Az utókor szinte biztosan jobban a Dühöngő bikára emlékszik élénkebben, de akkor mivel vette le a lábukról az Akadémia tagjait Robert Redford rendezése? Mit szóltunk az alakításokhoz? Mind Donald Sutherland, mind Mary Tyler Moore játékával kapcsolatban akadnak nézeteltéréseink, de Timothy Hutton és Judd Hirsch alakítását együtt méltatjuk. Belemerülünk a történetben feltárt pszichológiai rétegekbe is: milyen eltérő módokon tudja megélni a gyászt egy család három tagja, akiket egyformán megtépázott egy szerettük elvesztése? Mit látunk Robert Redford rendezői erősségeinek? Mi választja el a "jó" rendezést a "sok" rendezéstől? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

1979-be értünk el, és Bob Fosse All That Jazz (Mindhalálig zene) című, önéletrajzi ihletésű filmjével foglalkozunk. Fosse, a "jazz hands" feltalálója 1979-re már nemcsak a Broadway legnevesebb musicalrendezőjeként volt ismert, hanem mozifilmes tevékenységéért is: '72-es a Cabaret (Kabaré) című filmje Francis Ford Coppola Keresztapájával mérkőzött meg az Oscar-gálán, két évvel később a Lenny című filmmel szállt szembe a Keresztapa II-vel, az All That Jazz pedig az Apokalipszis most! ellenfele volt a '80-as díjátadón. Abban az évben a Kramer vs. Kramert és az All That Jazzt jelölték a legtöbb díjra, az Apokalipszis most! csupán eggyel maradt el tőlük, végül a három film közül Meryl Streep és Dustin Hoffman közös munkája söpörte be a legtöbb díjat. Bob Fosse saját magáról mintázta a musical főszereplőjét, Joe Gideont, a szerepet pedig a hetvenes évek örök mellékszereplőjére, Roy Scheiderre bízta. Hosszasan beszélünk Gideon karakteréről, az önpusztító életet élő nőcsábászról, aki pontosan tisztában van rendezői őstehetségével. Hogyan lehet szimpatikusan ábrázolni az öntelt zseni archetípusát? Megnézzük, Fosse hogyan tárja fel rétegről rétegre Joe Gideon lelki világát, hogy a néző belelásson a karakter összetettségébe. Bob Fosse saját, haláltól való félelmét is feltárjuk a történetben, és újra és újra rácsodálkozunk, hogy egy ennyire melankolikus premisszát hogyan lehet ennyire felvillanyozóan elmesélni. Nem bírjuk halmozni a szuperlatívuszokat a film vágását, a fényképezését illetően, és Fosse rendezői megoldásai előtt is többször fejet hajtunk a tánckoreográfiától a kamerakezelésig. Csupán egy dolgon lamentálunk keserűen, hogy miért nem tudott több filmet készíteni ez a zseni. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Az 1978-as év alkotásai közül A szarvasvadász dominálta az Oscar-gálát, mi azonban ezen a héten egy másik sokkoló, keleti fogságba esett amerikaiakról szóló filmmel foglalkozunk (hiszen az előbbi nem a vakfoltunk). A Midnight Express (Éjféli expressz) csak olyan kategóriákban nyert, amelyben nem indult A szarvasvadász: elvitte a legjobb zenének (Giorgio Moroder) és a legjobb adaptált forgatókönyvnek (Oliver Stone) járó szobrokat, azonban legjobb film, legjobb rendező (Alan Parker) és legjobb mellékszereplő (John Hurt) kategóriákban is alulmaradt Michael Cimino filmjével szemben, a vágásról már nem is beszélve (Gerry Hamblinget összesen hat alkalommal jelölték Oscarra, ebből ötször Alan Parkerrel való közös munkájáért, ám egyszer sem nyerte el a díjat). Mennyire állja ki az idő próbáját a patinás nevekkel tarkított Midnight Express? Megérdemelten körözte le A szarvasvadász az 1979-es díjkiosztón? Mennyire volt hiteles számunkra, európai nézők számára Törökország, mint a börtönös dráma egzotikus, vadidegen környezete? Összehasonlítjuk a film cselekményét a valós eseményekkel, amelyek inspirálták: sikerült ügyes fogást találnia Billy Hayes hajmeresztő sztoriján Oliver Stone forgatókönyvének? Hogy fogadták a korabeli kritikusok a filmet, és mit szólt hozzá Törökország? A Midnight Express utóéletéről is megemlékezünk, és tekintettel arra, hogy ez a podcastban a második Oliver Stone-filmünk (a podcaston kívül meg már a sokadik), ítéletet mondunk az írói képességei fölött is, egyszer s mindenkorra. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Az Annie Hall-adásunk végére már nem fért oda a remake-blokk, pedig rengeteg ötletet kaptunk arra, hogy hogyan lehetne újragondolni Woody Allen és Diane Keaton románcát: milyen városokba lehetne áthelyezni a történetet? Milyen színészekkel lehetne új megvilágításba helyezni a kapcsolatot? A bónusz adásban elsoroljuk az ötleteiteket, és a szerencsekereket megpörgetve mi is arra kényszerülünk, hogy megvalósítsuk egy képzeletbeli, talán nem is teljesen józan producer elképzeléseit.

Oscaros évadunk 1977-es adásában Woody Allen kritikai sikerével, az Annie Hall című filmmel foglalkozunk, amely minden létező díjkategóriában elverte az év közönségsikereit, mint a Harmadik típusú találkozások és a Star Wars. A romantikus komédiához meghívtuk a Recorder.hu filmrovatának szerkesztőjét és a Filmklub podcast műsorvezetőjét, Varga Ferencet, valamint a Rossz versek című film rendezőjét, Reisz Gábort. Egy kultikus filmnél elkerülhetetlen a téma, hogy ki mikor ismerkedett meg vele, hányszor látta, mit ad neki (és mit adott vagy nem adott a szüleinek), de a Woody Allen-filmeknél a szinkronról sem szabad megfeledkezni, nem is beszélve a film magyar fordításáról. Mitől működik a film humora? Mitől különleges a címszereplő, a Diane Keaton által játszott Annie Hall? Ki szeret bele kibe először a filmben? Kedvelhető egyáltalán Woody Allen karaktere, Alvy Singer? A megfigyeléseinket úton-útfélen összevetjük Reisz Gábor legutóbbi filmjével, a Rossz versekkel, de a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanban is találunk apróságokat, amelyekben tetten érjük az Annie Hall hatását. Ha hiányolnátok a remake-játékot az adás végéről, nem kell sokáig várnotok: bónusz epizódként nemsokára azt a szegmentst is közzétesszük! Linkek Nézzétek meg a Rossz versek című filmet a moziban! (mozipremierek.hu) Varga Ferenc: A Woody Allen-sztorim (origo.hu) Varga Ferenc interjúja Woody Allen rendezővel (origo.hu) Varga Ferenc interjúja az Annie Hall fordítójával, Sipos Áronnal (origo.hu) A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Feri a twitteren: @filmklub Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Az 1976-os évvel folytatjuk az évadot, választásunk pedig a két Oscar-díjra jelölt Casanova című Federico Fellini-filmre esett (Amerikában Fellini's Casanova, Olaszországban Il Casanova di Federico Fellini címmel forgalmazták). A kettő jelölésből egy magáé Fellinié, aki Giacomo Casanova önéletrajzának adaptált forgatókönyvén dolgozott, a másik pedig a kosztümökért járt, ezt sikerült is díjra váltania a filmnek. A 18. századi Európát keresztül-kasul bejáró nőcsábász szerepében Donald Sutherland látható, rögtön meg is kell beszélnünk, miért esett rá a rendező választása. Egyáltalán hogy áll Fellini a saját témájához? Milyen mondanivalót talál az élvhajhász nemesség ábrázolásában? Nemrég láttuk a rendezőtől a 8 és fél című filmet, így óhatatlanul összevetjük a Casanova elkészültét a korábbi produkció főszereplőjének, Guidónak a munkamódszereivel. Ugyanakkor láttunk már a Vakfoltban egy sor kosztümös filmet, amelyek főszerepében csábítók és szexuális ragadozók szedték áldozataikat: hogyan viszonyul ez a film a Veszedelmes viszonyok kétféle adaptációjához, és mi köze Stanley Kubrick Barry Lyndonjához? Hogy jönnek ehhez az egészhez a robotok? A remake-játékunk folytatódik, ezúttal a szerencsekerék úgy óhajtotta, hogy 1990-es évekbeli szuperhősfilmként gondoljuk újra Casanova történetét, és higgyétek el, meglepően találó alkotókat jelöltünk ki erre a feladatra. Jövő héten az Annie Hall című Woody Allen film kerül sorra, amely 1977-ben utasította maga mögé az Oscar-gálán az év gigablockbustereit. Na de ti kivel remake-elnétek a remake-elhetetlent? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

A héten belevágunk az idei évadra eltervezett tematikába, és 1975-1993 közt minden évből megnézünk egy olyan vakfoltot, amely Oscar közelébe jutott. Elsőre a Dog Day Afternoon (Kánikulai délután) című Sidney Lumet-filmre esett a választásunk. Főszerepben Al Pacino, élete utolsó előtti filmjében John Cazale, valamint Chris Sarandon. Sidney Lumet elképesztő munkásságával kezdjük az adást, amelyben megismerkedünk a rendezői módszereivel, erősségeivel. Al Pacino alakítását is rögtön mérlegre tesszük, pláne, hogy a múlt heti adásunkban ő játszotta a pandúrt, most meg ő játssza a rablót. Nem sokkal járunk a Keresztapa 2 intenzitása és a Serpico megterhelő főszerepe után, de hogy bírja a fülledt, jóformán egyhelyszínes dráma nyomását Pacino? Mitől rokonszenvezünk - szinte mindig - a bankrablóval? Hogyan gondoskodik Lumet arról, hogy a rendőrség és a rosszfiúk is egyenlő bánásmódban részesüljenek? Mi a helyzet a film társadalmi jelentőségével? Mekkorát szólt 1975-ben egy sztori, amelyben a főszereplő a párja nemátalakító műtétjére próbál pénzt rabolni? Az epizódban kipróbáljuk az új remake-játékunkat is, meglepő sikerekkel: köszönjük a beérkezett válaszaitokat! Jövő héten Fellini Casanovájának a(z újabb) remake-jét kíséreljük meg tető alá hozni, reméljük, a ti segítségetekkel! Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Különkiadással kezdjük meg a hetedik évadunkat, méghozzá egy "inverz vakfolt"-tal. Ebben az új rovatban fogunk olyan filmekkel foglalkozni, amelyeket nemhogy láttunk már, de szinte kívülről fújunk. Az adás első feléhez András biztosítja a témát, és egyik kedvenc Michael Mann-filmjét, a Heatet, azaz a Szemtől szemben című Robert De Niro-Al Pacino krimit beszéljük ki. Az adás második feléhez Péter járult hozzá az Aliennel, azaz Ridley Scott 1979-es sci-fi horrorjával, a főszerepben Sigourney Weaverrel. A filmválasztásaink apropóját az a #20MovieChallenge játék adta, amelyet Ron Howard rendező kezdeményezett 2018-ban a Twitteren. Mindketten elgondolkodtunk, milyen filmek voltak hatással ránk, mit láttunk rettentő sokszor. Megbeszéljük, Andrásnak mit jelentett a Szemtől szemben, hogyan ismerkedett meg Robert De Niróval és Al Pacinóval, és miért máig az egyik kedvenc rendezője Michael Mann. Szűk egy órában kitérünk a Szemtől szemben mesteri megvalósítására a szkripttől a hangeffektusokig, és az is kiderül, hogy jön a bankrablós bűnügyi filmhez Thomas Harris és A bárányok hallgatnak. A második órában Péter mutatja be régi kedvencét, A nyolcadik utas: a Halált. Eljutunk Lovecrafttól a Dűnén és a Métal Hurlant-on át a film keletkezéséig, majd megbeszéljük Ridley Scott rendezői erősségeit is. Hol helyezkedik el a negyven éves karrierrel rendelkező alkotó filmográfiájában az Alien? Mitől korszakalkotó ez a filmje? Mi olyan érdekes a xenomorphban? Miért borzasztó izgalmas Sigourney Weaver Ripley hadnagya? Természetesen ebből nem csinálunk rendszert, jövő héten jövünk újabb bepótolnivalókkal. Figyeljétek a felületeinket a közösségi médiában, ahol hamarosan megosztjuk a teljes évadtematikát, illetve meghirdetjük a remake-játékot is! Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

A 2018-as filmes toplista adásunkhoz rengeteg bónusz felvételt rögzítettünk, amelyeket ebben az epizódban meghallgathattok. Az év legjobb filmjeinek a megbeszélése után még időt szántunk néhány filmre, amelyek épp csak lecsúsztak a top 10-ről, valamint egyéb alkategóriákra, amelyeket az előző adás show notesában már ígértünk. Megbeszéljük, melyik magyar film tetszett a legjobban, továbbá melyik blockbusterért illetve melyik animációs filmért rajongtunk a leginkább. Megmagyarázzuk, miért hiányzik a mi listiánkról néhány film, amelyek rengeteg kritikus év végi összefoglalóiban előkelő helyen szerepelnek. Még a Venomról is hallhattok egy villámkritikát, ha nagyon hiányoltátok esetleg a top 10-einkből! Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Újabb évadot zár a Vakfolt podcast, és immár hagyományosan ismét toplistázzuk az idei évben megjelent mozifilmeket. András nem lustálkodta el az évet, még Karlovy Varyba és Bécsbe is elutazott idén, hogy mintát vételezzen az év végi top 10-éhez. Olyan filmek is fel fognak bukkanni az adásban, amelyeket csak egy-egy fesztiválon mutattak be, és jó esetben csak jövőre lesznek szélesebb forgalmazásban láthatóak nálunk. A több mint kétórás adásban nemcsak a mi tíz-tíz kedvencünket ismerhetitek meg, hanem idei vendégeink is újra bejelentkeznek, hogy elmeséljék, melyik film nyűgözte le őket a legjobban az elmúlt évben. Hallhatjátok majd Rácz Viktória, Sajó Dávid, Wostry Ferenc, Nagy Szabolcs, Veres Szilárd, Mikó László azaz Cyclotronic, valamint Földi Gábor azaz Fega kedvenc filmjét is. Ezen kívül készültünk pár ínyencebb kérdéssel, hogy ne csak a tíz abszolút legjobbunkról beszéljünk - ezekért a témákért figyeljétek a felületeinket szerte a közösségi médiában, közzé fogjuk tenni a bónusz hanganyagokat a közelgő napokban. Ezzel búcsúzunk az idei évtől, de egyetlen hetet sem hagyunk ki, január 2-án robog tovább a Vakfolt-vonat a hetedik évaddal! Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Ma végére érünk a számtalan kérdésnek, amelyeket idén kaptunk tőletek. Az első adagot szerdán tettük közzé, a másodikat csütörtökön, ma pedig az utolsó adag, de nem kevésbé izgalmas kérdésen zúzunk végig. A végére olyan megválaszolnivalók maradtak, mint a kedvenc videójátékunk a kilencvenes évekből, milyen filmet forgatnánk és kikkel, ha mi bármennyi pénzünk lenne rá, és megpróbáljuk megoldani a kritikai és a laikus filmnézés közti különbségeket is. A mai kérdések: Nagy Szabolcs kérdezi a Facebookunkon: Sokak fejében él egy képzet, hogy van egyfajta laikus meg van kritikai/filmtwitter/bármilyen filmnézés, befogadás. Ti erről mit gondoltok? Ha van ilyen, hogyan szűkülhet ez a szakadék? Egyáltalán hogyan látjuk ma, hogyan nézünk ma filmeket szerintetek és hogyan lehetne ez jobb? Veres Szilárd kérdezi a Facebookunkon: Miért fantasztikus az Ace Ventura 2? Kérlek fejtsétek ki egyenként 2-3 percben bőven. Szeretném, ha jutna idő a Creednek idén is! Mr. Heisenberg kérdezi emailben: Ha tetszőleges büdzsé állna rendelkezésetekre, milyen filmet csinálnátok meg producerként és kikkel? (a film ötlete a tiétek, a forgatókönyvírót, rendezőt, operatőrt, zeneszerzőt, színészeket ti választhatjátok) Legfélelmetesebb filmélmény és konkrét jelenet? Legmeghatóbb filmélmény és konkrét jelenet? Milyen remake-eket néznétek meg szívesen és kikkel? (Dr. Strangelove nem ér 🙂 Mik voltak a meghatározó pc/konzol játékélményeitek a 90-es évekből? Melyik játékból készítenétek filmet és kivel? @sandorjuh kérdezi: top5 podcast, ami érdekes lehet a Valfolt hallgatóknak @nszelod kérdezi: Az alábbi tíz rendeztőtől nevezzetek meg egy-egy kedvenc filmet: Tarantino Scorsese Coen-fivérek Chaplin Woody Allen Polanski Kaurismaki Wong Kar-wai Milos Forman Jim Jarmusch Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

További kérdéseket válaszolunk meg, amelyeket az elmúlt két hét alatt kaptunk tőletek a közösségi médiában. Az első adagot szerdán tettük közzé, a mai etapban újabb szenzációs kérdésekre adunk banális válaszokat. Olyan fogós kérdésekkel küzdünk meg az adásban, kik az all-time kedvenc színészeink, melyik a kedvenc mozink, továbbá elmeséljük a legszörnyűbb mozis élményeinket, és rábízunk egy hollywoodi blockbustert egy-egy idegen nyelvű rendezőre, akire nem számítanátok. A mai kérdések: @_fega_ kérdezi: Ha lenne lehetőségetek leülni egy asztalhoz a legelső podcast előtti Freevoval és Gainesszel, akkor mit tanácsolnátok nekik? @duplavortex kérdezi: Mi volt a legkellemesebb és legkellemetlenebb mozis élményetek? @ZotoWitch kérdezi: 2018 leginkább fejberögzült/életre veletek maradó jelenete 1. filmekből 2. Sorozatokból @nlaslow kérdezi: Mikor lesz Infinite Jest film/ki fogja rendezni? @lencsesbendi kérdezi: Mi volt az elő film, amit moziban láttatok és emlékeztek rá? Melyik a kedvenc mozitok? Ha van ilyen, akkor miért az? Kedvenc magyar filmetek? Kinek a hatására alakult ki a mozi/filmek iránti szeretetetek?(családtag,barát,ilyesmi…)? @gaborrr44 kérdezi: Kik az all-time kedvenc színészeitek/színésznőitek? Kedvenc képregény filmetek? Melyik szerintetek a legnagyobb Oscar mellőzés valaha?(színész és film kategóriában) Kedvenc film soundtracketek ever? Ha remake-elhetnétek 1 régebbi filmet, melyik lenne az és milyen mai színészekkel cserélnétek ki az eredeti film szereplőit,rendezőjét? Ha eszetekbe jut pár név a mostani fiatal színészek közül, akik szerintetek a jövőben a legnagyobb karriert futhatják be, kik lennének ők? @20legendd kérdezi: Melyik nem angol anyanyelvű rendező kezébe adnál egy nagy költségvetésű hollywoodi filmet úgy, hogy az illető még nem csinált hazáján kívül mozit? Milyen olyan rendező + színész párost néznétek meg egy produkcióban, akik eddig nem dolgoztak együtt? Mikor lesz b filmes évad? 😀 @Frog_SB kérdezi: Ki a legmenőbb indie rendező? És miért Antonio Campos? Szerintetek van létjogosultsága az olyan – klasszikus műveket feldolgozó -filmeknek, mint például a Wuthering Heights Andrea Arnoldtól? @Kgkristof85 kérdezi: Mi volt olyan film számotokra ami annyira felkavart titeket hogy rövid időn belül (vagy soha többet) nem szeretnétek újranézni. Persze lehet más médium is (könyv, képregény, színházi darab). A másik kérdésem Freevo-hoz szólna néha szó esik a szerepjátékról, hol, mikor, milyen formában találkozott vele először. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Az elmúlt két hét alatt a közösségi médiában gyűjtött kérdéseiteket válaszoljuk meg a mai adásban. Nagyon köszönjük a rengeteg briliáns kérdést, amellyel elhalmoztatok bennünket! Annyira sok ideig tartott, mire mindet megválaszoltuk, hogy nem is tudjuk egy hosszú adás formájában közzétenni a felvett anyagot. A mai felvonásban a kérdések első egyharmadára kerítünk sort, aztán a hét további részében érkezünk a hátralévő két blokkal. Ebbe a háromnegyed órába belefért pár fogas kérdés, amelyeken el kellett idéznünk egy darabig, de a legbolondabb kérdéseiteket sem sumákoltuk el, így például végre kiderül, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? És maradjatok a végefőcím utáni bónusz jelenetig, meglepetés vendégszereplővel! A mai kérdések: @EpeirosKap kérdezi: Kedvenc [film] és miért? Mit jelent neked? Miért nézted meg annyiszor? Mit ad még ezek után is? Kis személyes: egyedül néztek filmet inkább, vagy társaságban? Egyszerre nézitek meg, vagy részletekben? Közben csináltok más (pl. teregetés :D)? Popcornt, vagy más kaját burkoltok közben? Van műfaj, amit nem kedveltek? Külföldi filmekkel hogy álltok (francia, indiai, stb.)? @Cyclotronic kérdezi: Kinek mi volt eddig a legpozitívabb és legnegatívabb meglepetés, ami jócskán felül vagy alul múlta az előzetes elvárásaitokat? Mikor lesz koreai hónap? Hogyan nézne ki számotokra a tökéletes karácsonyi film? (műfaj, sztori, rendező, casting) @wostry kérdezi: Ha hal lennél, milyen hal lennél? @miklo_star kérdezi: Láttál-e már falon pókot? @zem_subs kérdezi: Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? @cucuminator kérdezi: Szerintetek mikor van egy remake-nek létjogosultsága? Kedvenc remake? Szerintetek lehet-e a videojátot a legkomplexebb művészeti ágnak nevezni? Van olyan filmes "érinthetelen nagyság", akinél/aminél nem értitek a nagy felhajtást/egyenesen nézhetetlennek tartjátok? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Színészes évadunk záró adásában Marlon Brando ikonikus szerepével foglalkozunk. Az 1954-es On the Waterfront (A rakparton) című filmben nyújtott alakításáért életében először Oscarral jutalmazták Brandót. Mellette még hét kategóriában nyert a dokkmunkásokról szóló társadalmi dráma, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díját is. A rakparton újabb politikai témájú történet Elia Kazan rendezőtől, akinek az amerikai kommunista párttal és a hatóságokkal folytatott viharos kapcsolata több filmjét is meghatározta. A vágy villamosa után vallomást tett a HUAC, vagyis az amerikai képviselőház kommunistaellenes bizottsága előtt, majd leforgatott két USA-barátabb filmet, köztük szintén Brandóval a Viva Zapatá!-t. Ezek után jött A rakparton, amely a szorosan összezárkózó maffia ellen vallomást tevő hétköznapi hősről szól. Marlon Brando játssza a bokszolóból lett kikötői rakodómunkást, aki egy személyben áll ki a szervezett bűnözés ellen. Mennyire feleltethető meg Elia Kazan (és a film írója, Budd Schulberg) élményeinek a történet? Milyen rendezői megoldásokat sikerül felfedeznünk immáron a harmadik Kazan-filmünkben? És mi újat tanulunk Brando színészetéről? Működik a film pátoszos befejezése? És hányszor sikerül Péternek Marlon Brandót hitelesen utánoznia? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Színészes évadunk nem lenne teljes Marlon Brando nélkül, akinek a hatását máig is tetten lehet érni Hollywoodon. 1951-es szerepe az A Streetcar Named Desire (A vágy villamosa) című filmben akkora erővel robbant be, hogy egyszer s mindenkorra felforgatta az egész világ színészetről alkotott képét. Brando kiszámíthatatlan játéka még az olyan sokat látott színpadi színésztársait is meg tudta lepni, mint Karl Maldent, hát még a klasszikus Old Hollywood éra nagy neveit, mint Vivien Leigh-t. Hogyan csapódik le ebben a filmben ez, az évad során többször megfigyelt disszonancia a két színészgeneráció között? Erősítik vagy zavarják egymást az ütköző alakítások? Nemcsak a filmbeli szereplőtársaival, hanem az Actors Studio-beli pályatársaival is összevetjük Brandót: mik a közös pontok az ő, James Dean és Montgomery Clift színésztechnikája között? Milyen fiatalabb színészekre volt a legnagyobb hatással az általa forradalmasított method acting? Beszélünk a fim alapjául szolgáló színdarabról is: hogy működik a vásznon Tennessee Williams virágnyelvezete? Kik a valódi főszereplői ennek a történetnek, és mennyire élhető át a konfliktusuk? Végezetül Elia Kazan rendezését is megpiszkáljuk, az Édentől Keletre című film után immár másodszor. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Marilyn Monroe-tól a The Misfits (Kallódó emberek) című 1961-es filmjével búcsúzunk. A múlt héten a Gentlemen Prefer Blondes-ban látott, kirobbanó erejű alakítása után ezúttal egy melankolikus, introspektív szerepben látjuk, amely szinte baljóslatúan vetíti előre a színésznő korai halálát. A The Misfits olyan sztárokat vonultat fel, mint Clark Gable (Elfújta a szél), Montgomery Clift (Most és mindörökké), Eli Wallach (Babuci, A hét mesterlövész, később pedig a Jó, a rossz és a csúf), valamint Thelma Ritter (Beszéljünk Éváról!), a rendezője pedig a sikert sikerre halmozó John Huston. Mégis hatalmasat bukott a maga idejében, és kritikailag is csupán az utókor értékelte fel. Mi lehetett a szomorkás történet meg nem értettségének az oka? Mennyire lehetett szokatlan a kor nézőjének Marilyn Monroe-t komolyabb szerepben látni? Sikerült a sztárnak megbirkóznia a szereppel, amelyet akkori férje, Arthur Miller (Salemi boszorkányok, Az ügynök halála) írt a számára? A többi főszereplőt is értékeljük aszerint, mennyire szerethetően ragadták meg a kallódó karaktereiket, és John Huston képi megoldásait is előszeretettel vizsgálgatjuk. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Marilyn Monroe ikonikus szerepeivel ismerkedünk meg a most következő blokkunkban. Elsőként Gentlemen Prefer Blondes (Szőkék előnyben) című filmjére esett a választásunk, az adáshoz pedig vendéget is hívtunk, aki nem más, mint Rácz Viktória, az IGN munkatársa. Az 1953-as Howard Hawks film egy csapásra sztárt csinált a platinaszőke üdvöskéből, de muszáj megnéznünk, milyen út vezetett idáig. A tragikusan fiatalon elhunyt Marilyn Monroe életét rengeteg nyomasztó élmény terhelte, amelyektől nem lehet eltekinteni, ha a munkásságáról akarunk beszélni. Persze a film alapjául szolgáló, 1920-as évekbeli történetet is felidézzük: hogyan lett befolyásos forgatókönyvíróvá a Gentlemen Prefer Blondes szerzőnője a kibontakozó Hollywood patriarchális rendszerében? Mi az, ami még ma is forradalminak számít ebben a két női főszereplős történetben? Apropó, női főszereplők, egymással versengve fejtegetjük, Jane Russell vagy Marilyn Monroe vett-e le bennünket jobban a lábunkról, és megpróbáljuk kitalálni, mi a párosuk titka, és miért nehéz hozzájuk foghatót találni a mai filmekben. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Jack Nicholson-blokkunkban ezúttal óriási hiányosságunkat pótoljuk be, a témánk ugyanis a Chinatown (Kínai negyed) 1974-ből. Minden idők egyik legjobb forgatókönyvéből Roman Polanski rendezett film noirt. Mint a film noir irtózatos tudású szakértői, azonnal nekiveselkedünk, hogy megvizsgáljuk, melyik karakter melyik archetípusnak feleltethető meg. Faye Dunaway karaktere femme fatale? Jack Nicholson karaktere antihős? Mennyire dekonstruálja a műfajt Robert Towne forgatókönyve? A nyomozás cselekményszála a vízművekkel csak elsőre hangzik rém unalmasnak, vagy rejteget izgalmas áthallásokat? Mi a jelentősége a híres utolsó mondatnak? Az is kiderül, mivel vesz le bennünket a lábunkról Jack Nicholson, mivel hozza ránk a frászt John Huston, és mivel ejti rabul a figyelmünket Roman Polanski kamerakezelése. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Jack Nicholson! A 81 éves színészlegenda a most következő blokkunk főszereplője, amelyet a Five Easy Pieces (Öt könnyű darab) című 1970-es filmmel nyitunk meg. A kaján vigyorú nőcsábász 80-as, 90-es évekbeli szerepein nőttünk fel, ezért úgy döntöttünk, visszatekintünk a karrierje kezdetére. Bár Nicholson a 60-as évektől kezdve dolgozott, mégis a Five Easy Pieces főszerepe hozta meg számára az igazi elismerést, amellyel kiléphetett a karakterszínészek skatulyájából. Gyerekkorunk Jokerjéről és kamaszkorunk Jack Torrence-éről lévén szó, azzal kezdjük az adást, hogy melyikünknek mennyit jelent Jack, és melyik szerepében volt számunkra a legkedvesebb. Végigtekintünk az ötven évet felölelő karrierjén, hogy aztán elmélyedjünk ebben az ifjúkori szerepében. Azonnal sikerül párhuzamokat felfedeznünk a blokkunk másik sztárcsináló filmjével, a James Dean nevével fémjelzett Rebel Without a Cause-zal. De Nicholsonnak mi oka van haragban lenni a világgal? Mi fűti a dühét ebben a filmben, és egyébként is, hogyan dühös állandóan ez a Jack? Arról is beszélünk, hogy Bob Rafelson filmje micsoda fordulópont részese Hollywood történelmében, és milyen politikai légkör kellett ahhoz, hogy zajos sikert arasson a korában. Az adásból az is kiderül, valójában ki volt a kedvenc színésze ebben a filmben Andrásnak. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Deborah Kell filmográfiájával foglalkozó rövidke blokkunkat a From Here to Eternity (Most és mindörökké) című 1953-as filmmel zárjuk. Fred Zinneman háborús drámájában a főbb szerepeket Burt Lancaster, Montgomery Clift és Frank Sinatra játszották Kerr mellett. Mit tudunk meg Deborah Kerr-ról az egyik legjelentősebb amerikai filmszerepében? Bár szerepe nem a legfontosabb a filmben, de hozzá kötődik a film leghírhedtebb jelenete, amelynek a korszak botrányosan erotikus képkockáit köszönhetjük. Ennek kapcsán elmerengünk azon, hogy milyen megvizsgálni a filmtörténelem híres nagyjeleneteit kontextusukban. A férfi főszereplőkön is muszáj elidőznünk: James Dean filmjeivel egy időben járunk, és azokhoz hasonlóan itt is egymásnak feszül két generáció, két színiiskola, a Burt Lancaster által képviselt Old Hollywood és az Actors Studio fénylő csillaga, a method színész Montgomery Clift. Nemcsak a felállásuk hasonló, mint a nemrég tárgyalt Giant két főszereplőjéé, de a kettejüket övező legendák is legalább olyan izgalmasak, mint a Rock Hudson és James Dean körüli sztorik. De melyikük ejtette inkább rabul a szívünket, Lancaster vagy Clift? Linkek Jack Palance fekvőtámaszos Oscar-beszéde, amelyről az adás végén beszélünk A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Mai adásunkban újabb színészlegendával ismerkedünk meg. Ő Deborah Kerr, akit hosszas karrierje során hat alkalommal jelöltek Oscar-díjra, többek közt az Anna és a sziámi király és az Ég tudja, Mr. Allison című filmek főszerepéért. Első alkalommal egy olyan filmjével foglalkozunk, amely nemcsak az ő főszerepe miatt keltette fel az érdeklődésünket, hanem a rendezőpáros neve miatt is: Michael Powell és Emeric Pressburger készítették a Black Narcissus, azaz Fekete nárcisz című filmet 1947-ben. A magyar származású Pressburgerrel és kollégájával korábban már találkoztunk az A Matter of Life and Death című filmjük kapcsán, és azóta foglalkoztatott bennünket a Black Narcissus, amely nemzetközi elismerést hozott Deborah Kerr számára. Visszatérő vendégünk, Wostry Ferenc régi kedvence a rendezőpáros, ezért meghívtuk őt, hogy beszélgessünk az apácákról szóló, meglepően erotikus filmről. Jó választás volt-e Kerr életművéből ez a film, ha a színészetével akarunk megismerkedni? És mit tudunk meg Powellről és Pressburgerről, immár, hogy a második filmjüket látjuk? Szexista-e a film, vagy inkább rasszista? És honnan jönnek ezek a furcsa zajok a podcastfelvétel alatt, amitől a műsorvezetők megtébolyodnak? Linkek Ne felejtsétek el kitölteni a 2018-as magyar podcasthallgatói felmérést, ha még nem tettétek meg! Zene: Joe Henderson A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán Wostry Ferenc a Twitteren: @wostry András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

James Dean utolsó alakítását néztük meg a héten. A Giant (Óriás) című háromórás texasi cowboyeposzt halála napjáig forgatta, az 1956-os bemutatót és az azt követő posztumusz Oscar-jelölést tragikus autóbalesete miatt nem érte meg. A filmben mellékszerepben bukkan fel ugyan, de a karaktere fiatalkorától idős éveiig végigkíséri a két főhős, Rock Hudson és Elizabeth Taylor életét. A három színész évtizedeket felölelő alakításánál talán csak a film körüli botrányok és máig kibontakozó pletykák érdekesebbek. Hogyan szaladt ki George Stevens (Shane) rendező kezéből a gyeplő annyira, hogy a film költségvetése megsokszorozódott, és az utómunkálatok több mint egy évig tartottak? Hogyan viszonyul a rendezői stílusa a két korábbi Dean-filmhez, a Rebel Without a Cause-hoz és az East of Edenhez? Használt, vagy ártott a filmnek Rock Hudson és James Dean személyes ellentéte? Beszélünk Elizabeth Taylor eseménydús karrierjéről és életútjáról egyaránt, amelyet színésztársaival való romantikus és baráti kapcsolatai köveztek ki. És James Dean szörnyen korai halálán is lamentálunk: milyen lelki gondok gyötörték a 24 éves sztárt? Mennyire befolyásolja a mitikus kultuszát, hogy ilyen fiatalon elhunyt? Ezzel a filmmel reméljük, végérvényesen megtaláljuk a választ arra a kérdésre, amelyet már az előző két adásban is feszegettünk: mi minden járult hozzá ahhoz, hogy James Dean a popkultúra kultikus alakjává vált. Linkek Ne felejtsétek el kitölteni a 2018-as magyar podcasthallgatói felmérést, ha még nem tettétek meg! A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Legújabb különkiadásunkban Spike Lee rendezőhöz térünk vissza, akinek korábban különálló blokkot szenteltünk. Legújabb, BlacKkKlansman című filmjét (magyarul Csuklyások) most is játsszák a mozik, és annyira tetszett nekünk, hogy ezt el akartuk mesélni a hallgatóinknak is. A film története valós eseményeket dolgoz fel, amelyben a hetvenes években egy Colorado Spring-i fekete bőrű rendőr telefonon összehaverkodott a Ku Klux Klan tagjaival, és egy fehér bőrű nyomozó kollégája segítségével be is épült közéjük. Az adásban beszélünk Denzel Washington kisfiának, John David Washingtonnak a menőségéről, Adam Driver komikusi tehetségéről, valamint természetesen Spike Lee rendezői erősségeiről: jól tud-e állni egy filmnek az egyértelmű politikai állásfoglalás? Működnek-e a direkt áthallások a jelenkorra? Mik a vitatható eltérések a valós eseményektől a jelentősen dramatizált cselekményben, és mennyire elfogadhatóak ezek? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Mai második adásunkban James Dean legismertebb, sztárcsináló filmjéről hallgatthattok bennünket. A Rebel Without a Cause (Haragban a világgal) 1955-ös premierjét már nem érhette meg a színész, de alakítását a lázadó tinédzser szerepében a közönség mindmáig kitartó rajongásával hálálta meg. Nicholas Ray filmje lényegében nemcsak James Dean mítoszát alkotta meg, hanem műfajteremtő alkotás is. A tinédzserekről szóló coming-of-age drámák egyik prototípusa ez a film, és azonnal fel is fedeztünk benne olyan stílusjegyeket, amiket még a nem olyan régen tárgyalt Fucking Amalban is előszeretettel hasznosítanak újra a mai filmesek. Persze nincs jó tinédzserfilm jó barátok és első szerelmek nélkül, így mind a három főszereplő színészi stílusát alaposan szemügyre vesszük, és elcsámcsogunk a forgatás körüli korabeli pletykákon is. Nicholas Ray rendezése sem kerüli el a figyelmünket, de kinek áll jobban a kameradöntögetés, neki, vagy Elia Kazannek? Az idestova hatvanhárom éves sztorit sem kíméljük: működik-e a huszonnégy óra alatt lezajló felnövéstörténet? Ma is érvényes a dramaturgiája? És James Dean tényleg akkora jelentőségű színész, mint amekkora a legendája? Sorra vesszük, kiket ihletett meg Johnny Depptől Tommy Wiseau-ig, és tetten érjük James Franco összes francóizmusát is. Linkek Ne felejtsétek el kitölteni a 2018-as magyar podcasthallgatói felmérést, ha még nem tettétek meg! A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Színészes évadunk folytatásában James Dean a témánk. A popkulturális ikon 1955-56 között három filmben szerepelt, és azonnal generációja egyik legfontosabb sztárjává vált. Ám egyedül a legelső mozifilmje, az East of Eden (Édentől keletre) premierjét érte meg; még 1955-ben életét vesztette autóbalesetben. John Steinbeck monumentális családregényéből nem más, mint az Actors Studio atyja, Elia Kazan forgatott filmet. Kazan néhány évvel korábban katapultálta a sztárságba Marlon Brandót a Vágy villamosa, a Viva Zapata! és a Rakparton című filmekkel (ezek közül kettővel nemsokára foglalkozunk a Vakfolt podcastban is), most megnézzük, hogyan bánt a szárnyait bontogató, Brandónál lényegesen zárkózottabb, ifjú James Deannel. Miért okozott meglepetést a színész az elvárásainkhoz képest? Maníros-e, vagy naturalista a method actingje? Sikerül-e megfejteni a Steinbeck-adaptáció finoman kendőzött bibliai utalásait? Az adás során kielemezzük a különböző színészi stílusok ütközését, és vitába szállunk azon, hányszor jó megdönteni egy film alatt a kamerát. Továbbá egy jó hírünk van a hallgatók számára: bár két-két adást jelentettünk be a színészekkel, akikkel az évadban foglalkozunk, de nem tudtunk ellenállni, és megnéztük James Dean teljes filmográfiáját. Ezért ma még egy Vakfolt podcasttal jelentkezünk, és jövő héten hallhatjátok a James Deanről szóló harmadik adásunkat. Linkek Ne felejtsétek el kitölteni a 2018-as magyar podcasthallgatói felmérést, ha még nem tettétek meg! A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Gena Rowlands-ről szóló blokkunk második, egyben záró epizódjában az Opening Night (magyarul Premier) 1977-es című film a témánk. John Cassavetes filmrendező a sztárságot, az alkotói folyamattal kapcsolatos konfliktusokat a színház világán keresztül mutatja be, saját feleségét pedig a címbeli nyitó este darabjának főszereplőjévé teszi meg. Az előző adásban is beszéltünk Cassavetes indie-filmekre gyakorolt hatásáról, itt sem maradhatnak el az összehasonlítások más rendezők filmjeivel, akik a saját alkotói válságukat, a filmvilággal kapcsolatos személyes tapasztalataikat egy színházi fellépés körüli hercehurcába csatornázzák át. Cassavetes rendezői kézjegyein a mindketten próbálunk fogást találni, de talán csak abban tudunk megegyezni, hogy nem tudunk megegyezni: mikor mennyire kezeli tudatosan a kameráját, és mikor használja ki a szerencsés véletlenek erejét? Gena Rowlands színészi teljesítményének a méltatásakor nem maradhat ki az sem, mennyire más karaktert formál meg itt, mint az A Woman Under the Influence című film főszerepében. András újfent egy elvont teóriával kacérkodik a film szubjektív nézőpontját illetően, Péter pedig alig bírja véka alá rejteni, hogy megint jobban odavolt Gena Rowlands jelenetpartneréért, mint magáért Rowlandsért. Linkek A 2018-as magyar podcasthallgatói felmérés A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Színészes évadunk folytatásában Gena Rowlands méltatlanul kevéssé elismert alakításairól beszélünk. John Cassavetes színész-rendező és felesége a független filmkészítés előhírnökei voltak a 70-es években, nagyrészt saját pénzből olyan monumentális, két és fél órás, de introspektív darabokat alkottak, mint a heti témánk, az A Woman Under the Influence, magyarul Egy hatás alatt álló nő (1974). A toxikus családi környezetről szóló lélektani dráma hatása mindmáig érezhető az indie filmeken, az átütő erejéből pedig fikarcnyit sem veszített az eltelt negyvennégy év alatt. Adásunkban megtárgyaljuk, miért tartják szakmai és kritikai körökben is örök érvényűnek Gena Rowlands színészi játékát ebben a filmben, és együtt hüledezünk a korai indie rendezés szokatlan módszerein. Mennyire tudatos rendező Cassavetes, és mennyire befolyásolta vajon a körülmények kényszerítő ereje? Beszélünk a Columbótól meredeken eltérő erejű alakítást nyújtó Peter Falkról is, és versenyt űzünk abból, melyikünk ismert rá jobban a saját szüleire a Rowlands-Falk páros által játszott házas felekben. Ki az, aki a legjózanabb ebben a filmben? Kit lehet hibáztatni a toxikus családi környezet kialakulásáért? Végezetül mozikvízünkben az 1974-es év legjobb színésznői alakításait és legjobb eredeti forgatókönyveit nézzük végig. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Nem sokat teketóriázunk ma, az évadnyitó után pár órával máris hallgathatjátok a következő epizódunkat: Daniel Day-Lewis első Oscar-díjas szerepét néztük meg, amelyben a cp-s festő és írót, Christy Brownt játszotta el az önéletrajzi könyvének a feldolgozásában. A My Left Foot (A bal lábam) Jim Sheridan első rendezése, egyben első közös munkája Day-Lewisszal, akivel az egy évtizedes együttműködésük további olyan elismert alkotásokat gyümölcsözött, mint A bunyós és az Apám nevében. Az előző filmünkben még csak egy mellékszerepet tett emlékezetessé, ezúttal már Daniel Day-Lewisé a rivaldafény. Be is vetett minden lehetséges módszert, hogy a mozgássérült Christy Brownt élethűen megformálja a nagyvásznon: beszélünk a method actingről, és igyekszünk belelátni DDL fejébe, hogy megértsük a szerepválasztásait és a visszavonulását. Az életrajzi film műfaját is kielemezzük, ha már olyan keveset foglalkozunk velük a podcastban. Sikerül Jim Sheridannek elkerülnie a zsáner legnagyobb buktatóit? Hogy viszonyul a film más zsenik életének a feldolgozásához, mint a Mindenség elmélete vagy A számolás joga? Az adás végén a My Left Foot díjesőjéről és annak árnyoldaláról is beszélünk, majd ezúttal Péternek kell megmérettetnie, hogy sikerül-e András kvízkérdéseiből kitalálni, kik indultak a színészi kategóriákban a My Left Foot szereplői ellen az 1990-es Oscar-gálán. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Visszatért a Vakfolt podcast, immáron a hatodik évadba csapunk bele. A 2018-as év hátralevő részére új műsortematikát találtunk ki: ezúttal nem rendezők és nem is világtájak megismerésével foglalkozunk, hanem a legnagyobb színészlegendák alakításait csodáljuk meg. Évadunk nyitányában Daniel Day-Lewis két filmjét tekintettük meg, és a továbbiakban további híres brit és hollywoodi színművészek két-két szerepét dolgozzuk majd fel. DDL az idén vonult vissza a szakmától, miután a Phantom Thread (Fantomszál) című filmje tiszteletköreit lejárta, így nem is volt kérdés, hogy a munkássága előtt emeljük meg kalapunkat elsőként az új szezonban. Az évadnyitót az Ivory-Merchant produkciónak, A Room with a View-nak (Szoba kilátással) szenteljük, amely nemcsak Day-Lewis egyik első jelentősebb szerepe 1985-ből, hanem egyben Helena Bonham Carter főszereplői debütálása is. A brit filmkészítés üdvöskéi mellett azért a mindig megbízható karakterszínészek sokasága is felbukkan a filmben, illetve a minden szerepében feledhetetlen Maggie Smith és Judi Dench is együtt láthatóak a képernyőn. Mi mégis inkább a férfi szereplőket mustráljuk végig, már csak azért is, mert az Edward-korabeli kosztümös történet Helena Bonham Carter ideális férjjelöltjének a megtalálásáról szól. Ki a jobb parti, Daniel Day-Lewis sznob arisztokratája, vagy Julian Sands búsképű lovagja? A film jelentős része a firenzei nyárban játszódik, így nem maradhatnak el az összehasonlítások a Call Me By Your Name-mel sem: mindkét történet James Ivory nevéhez fűződik (a Szoba kilátással az ő rendezése, a Szólíts a neveden pedig a forgatókönyve alapján készült), mindkét film az olasz temperamentumot állítja szembe az angolszász társadalmi elvárások nyomásával. Végezetül a humort sem felejthetjük el, és elmélázunk azon, miért látjuk oly keveset komikus szerepben a mély beleéléséről ismert Daniel Day-Lewist. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

A Vakfolt versus 2. évadában először és utoljára visszatérnek a kivágott jelenetek! Ezúttal adás előtti bemelegítés gyanánt színészről színészre vándorolunk vendégünkkel, Cyclóval. Megtippeljük, fog-e valaha Oscart nyerni Nicolas Cage, majd mérlegre tesszük Jon Hamm komikusi és Steve Carell drámai karrierjét. Szóba kerül az idén novemberben a magyar mozikba kerülő új Millennium-film, a könyvsorozat negyedik kötetének adaptációja (The Girl in the Spider's Web, magyar címén: Ami nem öl meg; ennek már nem Stieg Larsson volt a szerzője), gyorsan végigbogarásszuk a film IMDb-adatlapját, és az előzetes alapján ítéletet mondunk Claire Foy várható alakításáról. Stílszerű is, hogy színészes extrával búcsúzunk, a Vakfolt podcast szeptemberben induló 6. évadát ugyanis színészközpontú blokkokból fogjuk felépíteni. A menetrendről hamarosan lehull a lepel, addig is egy CLUE: elsőként egy tavaly visszavonult Oscar-díjas színészóriással fogunk foglalkozni, akinek egy filmjét egyszer már érintettük a podcastban.

A Vakfolt versus második évadjának fináléjában a svéd Män som hatar kvinnor (A tetovált lány, 2009) és a The Girl with the Dragon Tattoo (A tetovált lány, 2011) verseng, hogy kiderüljön, melyikük a jobban sikerült adaptációja Stieg Larsson eredeti regényének. Vendégünk a megrögzött Rooney Mara- és tetováltlány-rajongó CyClotronic. Eldönti-e a két tetováltlányos film az örök vitát, hogy mi értelme újra leforgatni valamit, amit egyszer már elkészítettek? Miért nyúlt vajon a témához pont David Fincher? Fincher nevét nem kell bemutatni egy filmrajongónak sem, de labdába tud rúgni mellette a svéd változatot jegyző Niels Arden Oplev? És mi a helyzet a két Lisbeth Salanderrel? Noomi Rapace vagy Rooney Mara autentikusabb a szerepben? Megnézzük, mennyire máshogyan közelítik meg a karaktert, melyikük hajstílusa és ruhaviselete az izgalmasabb, és megvitatjuk, el lehet-e vonatkoztatni James Bondtól, ha Daniel Craigről van szó. Értetlenkedünk egy sort az akcentusokon, de csak miután rosszul ejtünk ki szinte minden északi nevet, nem kerüljük ki a nemi erőszak ábrázolásának problémakörét sem, és végül "telik az a rohadt idő" jeligére zárjuk box office játékkal az adást, és egyben a Versus második évadát. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt versus a Letterboxdon Vakfolt versus az Apple podcasts oldalán Feliratkozás a Vakfolt versus podcastra Android készülékeken András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Cyclo a Twitteren: @CyClotroniC_ Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Remake-megmérettetésünk e heti epizódjában a spanyol Abre los ojos (Nyisd ki a szemed, 1997) és a Vanilla Sky (Vanília égbolt, 2001) esik egymásnak. Az álmokkal, rejtélyekkel és fordulatokkal átszőtt romantikus történetet eredetileg Alejandro Amenabar készítette el, az amerikai remake-et pedig Tom Cruise főszereplésével Cameron Crowe forgatta le. A filmekről a Filmklub podcast házigazdája, Varga Ferenc beszélget velünk. Igyekszünk a spanyol eredetiről is kimerítően beszélni, de nehezen kerüljük el, hogy ne a nyolcvanas-kilencvenes évek aranykezű író-rendezőjének az első kritikai pofáraesésével töltsük ki az adás nagy részét. Szemlézzük Cameron Crowe karrierjét, amely a Vanilla Sky-ig vezetett, akárcsak Tom Cruise szerepválasztásai és a nyilvánosság előtti szerepe közti párhuzamok sem kerülhetik el a figyelmünket. Azért a két film összehasonlítására is szánunk időt: jót tesz a fifikás történetnek Crowe elbűvölően egyedi hangvétele és a karakterépítése? Hogyan alakítja saját képére Tom Cruise a karaktert, akit eredetileg Eduardo Noriega formált meg? Ki a jobb szerető, Penelope Cruz vagy Penelope Cruz? És persze ott vannak a maszkok: ki viselte jobban? Cruise vagy Noriega? Esetleg vérfagyasztóan kacagó harmadikként egy főgonosz az év legsikeresebb horrorjából? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt versus a Letterboxdon Vakfolt versus az Apple podcasts oldalán Feliratkozás a Vakfolt versus podcastra Android készülékeken András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Feri a Twitteren: @filmklub A Filmklub podcast a Mixcloudon Emailen is elértek bennünket: [email protected]

A Vakfolt versus remake-ekkel foglalkozó évadjában ezúttal nem két, hanem három filmet eresztünk egymásnak, sőt, ezúttal a közös történetük alapjául szolgáló regényt is érintjük. A ponyvaregényes cselekményt, melyben a név nélküli hős egy törvényen kívüli városban játssza ki egymás ellen a rivális bandákat, először Dashiel Hammett álmodta meg a Red Harvest (Véres aratás) című könyvében. Ez ihlette meg Kuroszava Akirát, aki a Yojimbo (A testőr) című filmjével 1961-ben áthelyezte a történetet a szamurájkorba. Sergio Leone a spaghettiwestern hajnalán ezt a filmet látva döntött úgy, hogy az ázsiai műből európai rendezőként egy amerikai sztorit adaptál, és ebből született meg az 1964-es Per un pugno di dollari, vagyis az Egy maréknyi dollárért, angol címén A Fistful of Dollars. Végül, hogy a kört bezárjuk, Walter Hill 1996-ban a Last Man Standing (Az utolsó emberig) visszavitte a produkciót Amerikába, és az eredeti idősíkjába, szesztilalom idejének noir hangulatába. Hogyan egyszerűsítette le Hammet elképesztően komplikált cselekményét Kuroszava? Mi történik Hammett világválság-ideji nihilizmusával a humanista Kuroszava kezei közt? Melyik rendezőnek van a legjobb érzéke a humorhoz? Melyik filmre jellemző a melodráma, mennyire befogadható ez a fajta történetmesélés a naturalizmushoz szokott néző számára? A háromból két filmhez is egy éven belül készült folytatás, de melyikről jut Andrásnak eszébe a Rocky II? Miután a mindig pedáns Péter kiejtéseket korrigál, megnézzük, mit kell tudni a spaghettiwestern kialakulásáról. Hogyan viszonyul Sergio Leone műfajteremtől Dollár-trilógiája a John Ford nevével fémjelzett kortárs amerikai westernhez? A minimális költségvetésből brillírozó Leone leleményességén csodálkozunk, és elkerülhetetlenül rangsort állítunk a Dollár-trilógia darabjai közt is, hogy még két filmmel bonyolítsuk a képletet. Végezetül a Last Man Standinggel vonalat húzunk a John Woo Hard Boiledja és a hard-boiled krimi műfaja között, és a hollywoodi filmeseknek a kilencvenes évek hongkongi akciófilmjei iránti rajongását elemezzük ki. Hogyan okozta az amerikai akcióhős halálát a Con Air? Mivel a filmre kár túl sok szót fecsérelni, ezért inkább Bruce Willis megmagyarázhatatlan szerepválasztásait nézzük végig. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt versus a Letterboxdon Vakfolt versus az Apple podcasts oldalán Feliratkozás a Vakfolt versus podcastra Android készülékeken András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Feri a Twitteren: @wostry Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Az e heti dupla filmünk ismét szorosan kapcsolódik a Vakfolt podcast európai évadjához, ugyanis visszatérünk a Párizs, Texas rendezőjéhez, Wim Wendershez. Wenders az amerikai kiruccanása utáni következő játékfilmje minden bizonnyal a legmeghatározóbb alkotása, pedig már a Párizs, Texasért is elolvadt a szívünk. Na de a Berlin felett az ég is hasonló hatást gyakorolt ránk? És mi a helyzet a tíz évvel későbbi amerikai remake-jével, a City of Angels-szel, vagyis az Angyalok városával? Kezdetnek mindkét film mellett felsorolunk néhány hasraütésszerűen kiválasztott pozitívumot, de aztána mélyére ásunk a Berlin felett az ég ars poeticájának és világábrázolásának. Peter Handke költői szövegkönyve, vagy Wim Wenders bravúros kamerakezelése teszi igazán izgalmassá a német produkciót? Mi mindenről mesél ez a film, és mi a szerepe mindebben az angyaloknak? A Berlinről felfestett történelmi tablótól az emberi lélek legsötétebb mélységéig próbálunk utat törni magunknak a film rétegeiben, hogy aztán kijöjjünk a másik végén, és lubickoljunk egyet az Angyalok városa üdítően áramvonalasított történetvezetésében. Miért szapulták a kritikusok a maga idejében az 1998-as romantikus filmet? Működik-e Nicolas Cage és Meg Ryan alkímiája? Mérlegeljük az amerikai produkció merész változtatásait Wenders eredeti elgondolásán, hogy ismét tanulságokat vonjunk le a remake-műfaj mikéntjeiről. Azért szót ejtünk arról is, hogy a két mozifilm hány legendás televíziós zsarut vonultat fel szokatlanabbnál szokatlanabb szerepekben. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Emlékeztek, mikor év elején Michael Haneke osztrák gyártású Funny Gameséről beszéltünk, és a saját maga által elkészített amerikai remake-ről? Most is egy ilyen párossal van dolgunk, ugyanis az 1988-as Spoorloos (magyarul Nyomtalanul) című thrillert a holland rendező, George Sluizer 1993-ban önremake-elte az amerikai közönség számára The Vanishing (magyarul a változatosság kedvéért Nyom nélkül) címmel. A feldolgozás nem követi beállításról beállításra az eredetit, ráadásul Kiefer Sutherland, Jeff Bridges, Sandra Bullock és Nancy Travis verseng a nézők kegyeiért. A megmérettetésben összecsap Jeff Bridges és Bernard-Pierre Donnadieu szociopata gyilkosa, de csak egyikük kerülhet ki győztesként. Ki nyer, a beszívott hippitől a Marvel-iparmágnásig mindent eljátszani képes Bridges, vagy az éppen a jellegtelen fizimiskája miatt bekasztingolt Donnadieu? Vannak-e előnyei a közönségbarátabb történetvezetésnek? Többet nyer, vagy többet veszít az amerikai film azáltal, hogy főszereplővé emel egy olyan karaktert, akit az eredeti csak eldobható biodíszletként kezelt? Az amerikai remake-ek állatorvosi lovaként kezeljük a The Vanishinget, hogy felmérjük, hogy is működik, mikor egy európai sikerfilmből még szélesebb közönségnek szóló változatot készítenek, és az is kiderül, sikerül-e megtanulni az adás végére a holland-francia film színészneveinek kiejtését. Vagyis... biztos, hogy kiderül?

A Vakfolt podcast nyári szünetében visszatér második évadával spinoff műsorunk, amely a Vakfolt versus címet kapta. Kéthetenként, hat epizódon keresztül eresztünk egymásnak két-két olyan filmet, amelyek egyazon történetet dolgozzák fel: az egyik egy hollywoodi remake, a másik az Amerikán kívüli eredeti. Az évadnyitó adásban egy 18. századi francia regény két feldolgozását, a Valmontot és a Dangerous Liaisonst beszéljük ki, amelyek akár a Vakfolt versus előző évadának ikerfilmes tematikájába is beleillettek volna. Melyik film tér el jobban az írott alapanyagtól, és hasznára váltak-e a módosítások? Hogyan futott versenyt a nézők kegyeiért Miloš Forman és Stephen Frears? Ki az emlékezetesebb hódító: a sármos és rokonszenves Colin Firth vagy a vámpírkisugárzását levetni képtelen John Malkovich? Adásunkban megvitatjuk, el lehet-e vonatkoztatni attól, melyik filmet látja először az ember, a karakterekkel együtt belebonyolódunk a szövevényes cselekménybe, és egymásnak eresztünk két színészistennőt, Glenn Close-t és Annette Beninget. Végezetül közkívánatra - vagyis mert mi így akartuk - visszatér a box office játékunk is! Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Olasz filmes blokkunkat, és vele együtt a Vakfolt podcast ötödik évadját Bernardo Bertolucci egyik legelismertebb filmjével, A megalkuvóval búcsúztatjuk. Visszatérünk a világháború idejére, ám ezúttal nem az olasz átlagemberek megpróbáltatásaival foglalkozunk, mint a Biciklitolvajokban, hanem a fasiszta pártot a hallgatásukkal támogató tömegekkel, akiket Bertolucci von kérdőre a történetével. Az európai évadunk zárásaképpen számot vetünk: hogyan birkóztunk meg a nagybetűs, jelentős filmek tömkelegével, amelyet feldolgoztunk? A kárunkra vált, hogy ennyi komplex darabot kellett darabjaira szednünk, vagy épp, hogy segített a kontextus a megértésükben? A megalkuvó kapcsán természetesen Bernardo Bertolucci irigylésre méltó - és ellentmondásoktól sem mentes - életművét is sorra vesszük, hogy kevéske merítésünk ellenére is messzemenő következtetéseket tudjunk levonni a rendezői stílusjegyeivel kapcsolatban, ahogy azt illik. Aztán, mintha nem lennénk megelégedve a címszerepet játszó Jean-Lois Trintignant alakításával, van bátorságunk újracastingolni a filmet amerikai szereposztással, csak hogy a képzeletbeli remake prizmáján keresztül is jobban megértsük a főszereplők karaktereit. Nem marad szó nélkül a film rengeteget méltatott fényképezése, hiszen Vittorio Storaro egyik legfontosabb operatőri munkájáról beszélünk. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Újabb különkiadással jelentkezünk, ezúttal hogy a Solo: A Star Wars Story című filmről beszéljünk. A gátlástalan spoilerezés előtt az első 18 percben beszélünk az általános benyomásainkról, hogy mennyire éreztük szükségesnek ezt a filmet, illetve eltűnődünk, mi okozhatta, hogy egyelőre úgy tűnik, nem lesz hatalmas siker a mozipénztáraknál. Összehasonlítjuk kicsit a The Last Jedi című nyolcadik résszel, és megvitatjuk, van-e értelme közismert karakterről egy nem túl merész spinoffal előrukkolni ahelyett, hogy valami teljesen újat csinálnának a Lucasfilmnél. A spoilerekbe belemenve már mélyebben kivesézzük a különböző karaktereket. Megbeszéljük, bejött-e Han Solo úgy, hogy nem Harrison Ford játssza, és hangot adunk Woody Harrelson iránti imádatunknak. Emilia Clarke Qi'rája, Phoebe Waller-Bridge L3-je és Thandie Newton Valje kapcsán azt is megnézzük, elég teret nyújtott-e a Kasdanék-féle forgatókönyv a női szereplőknek. De vajon milyen álmai valósultak meg Péternek a Solo-filmmel? Most komolyan jobbak az előzményfilmek az új produkcióknál? És mennyire megyünk át totál nördökbe? Minden kiderül, aminek ki kell derülnie, és az is, aminek nem - talán még a vezetékneveink eredetéről is fellebben a fátyol. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

A Biciklitolvajok szikár neorealizmusa után merész váltással Federico Fellini 1963-as mesterművének, a szürreális 8 és ½ című filmnek ugrottunk neki. Fellini nyolc és feledik alkotása a saját kétségeiről, alkotói válságáról és a nőkkel való viszonyáról szól, de olyan filmnyelvi leleményességgel, hogy képtelenség ellenállni neki. Az évad során sokat beszélgettünk már róla, de most is érvényes a kérdés: érdemes csupán egy-egy filmre betekinteni ilyen hatalmas hagyatékkal büszkélkedő rendezők filmográfiájába, mint Federico Fellini? Lehetséges teljes egészében befogadni és megérteni a 8 és ½-et, ha az ember nincs tisztában az alkotó korábbi műveivel? Megkapargatjuk a túlbuzgó történet felszínét, hogy megértsük, mennyi mindenről akar beszélni Fellini. A Marcello Mastroianni által játszott főszereplőt is élve felboncoljuk, hogy feltárjuk benne a film rendezőjét saját magát, az összes komplexusával együtt. És természetesen nem tudjuk elkerülni, hogy az elmúlt tíz-húsz év összes olyan szerzői filmjével összemérjük, amelyek az alkotással küszködő filmesről szólnak, Charlie Kaufman műveitől kezdve Alejandro González Iñárritu és Darren Aronofsky közelmúltbeli dobásaiig. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Megkésve bár, de törve nem, az ötödik évadunk utolsó blokkjával jelentkezünk, amelyben olasz rendezők alkotásaival foglalkozunk három évtizedet felölelve. Elsőként az olasz neorealizmus csúcsműve, az 1948-as Biciklitolvajok kerül terítékre Vittorio de Sica rendezésében. Múlt heti adásunk témájához hasonlóan ismét egy sokat szenvedő főhőst kísérhetünk végig a kálváriáján, ezért megint futunk egy kört azzal, hogyan lehet elkerülni a nyomorpornót. Milyen filmes és történelmi okok vezettek a neorealista irányzat kialakulásához, és hogyan hatott későbbi alkotókra? Milyen érzelmeket tud kiváltani belőlünk hetven év távlatából de Sica klasszikusa? És vajon mikor találhatták fel a pizzát? Az adás során kivesézzük az amatőr szereplők használatát, megkeressük a kedvenc rendezői megoldásainkat a látszólag egyszerű vonalvezetésű történetben, és elkezdjük összegezni a maratoni hosszúságú európai évadunk általános tanulságait is. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Az Arcélek, útszélek Oscar-jelölése miatt idén újra a figyelem középpontjába kerülő Agnès Varda 1985-ös filmjével, a Sem fedél, sem törvény (Vagabond) című alkotással foglalkozunk a héten. A csavargó, magányos nő életéről szóló humanista történet már bőven túlvan a francia új hullámon, de az új hullámon belül is különutas rendezőként induló Varda itt is meg tudja mutatni az eredeti képi megoldásait. Miben különbözik a Dél-Franciaországban játszódó road movie a műfaj klasszikus példáitól? Meg lehet-e úszni a nyomasztást, ha az első jelenetekben meghal a főhős? Imponáló-e a minden kötöttségre fittyet hányó szabadságvágy, vagy túlzottan romantikus? András felkészültségének köszönhetően össze tudjuk hasonlítani a filmet Varda egy korábbi darabjával, a Cléo 5-től 7-iggel is, így rögtön képet kapunk a rendezői sokoldalúságáról is. A végén kiderül a lényeg is: megjött a kedvünk a blokk után jobban elmélyedni a francia filmművészetben? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt Patreon-oldala (új!) Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A Vakfolt a Spotify-on A Vakfolt a YouTube-on A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Francia filmekkel foglakozó blokkunknak elkerülhetetlen része a francia új hullám, így hát rögtön a legismertebb darabjának, a Kifulladásig című 1960-as Jean-Luc Godard filmnek futottunk neki. Mit érdemes elmondani egy olyan filmről, amelyről már mindent elmondtak? Megpróbáljuk összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat erről a filmtörténeti mérföldkőről, amely úgy dekonstruálta az azt megelőző filmművészeti berögződéseket, hogy egyúttal meg is mutatta az utat a következő generációnak. Godard filmje géppuskagolyó-záporként sorozza ránk a filmnyelvi újításokat, de a forradalmi megoldások nem fárasztóak a mai kor nézőjének? Jean-Paul Belmondo öntelt főhőse leveszi a lábáról, vagy az agyára megy a nézőnek? Mitől emlékeztet a Kifulladásig egy divatbemutatóra? És hogyan fricskázza a gengszterfilmeket a Kifulladásig? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Megkezdjük a francia filmekkel foglalkozó blokkunkat az évad utolsó előtti hajrájában. A méltán híres francia filmművészet legfontosabb mérföldköve minden bizonnyal az ötvenes évek végére datálható francia új hullám, ám mielőtt belevágnánk abba, még megismerkedünk egy klasszikus vígjátékkal 1953-ból, az Hulot úr nyaral című filmmel. Hulot úr olyan figurája a komédiának Franciaországban, mint Charlie Chaplin vagy Buster Keaton Amerikában, illetve Mr. Bean Angliában. Elkerülhetetlen, hogy össze is vessük Jacques Tati író-rendező-főszereplő figuráját ezekkel az alakokkal, akiket már volt szerencsénk jobban ismerni korábbról. Megnézzük Tati életművét is, amelyben egy sor további Hulot úr-film is helyet foglal, ennek kapcsán pedig elgondolkozunk, vajon működhet-e a vígjáték, ha nagyratörő és monumentális. Próbáljuk azonosítani azokat a stílusjegyeket, karakterjegyeket, amelyek Hulot urat és Tati humorát egyedivé teszik, kezdve a hangok használatától az eszement testtartásokon át a kérlelhetetlen pontossággal kivitelezett Rube Goldberg-i gegekig. Végezetül elsiratjuk a nem dialógusokra épülő, a kamerára és a fizikára egyaránt hagyatkozó vígjátékokat, és megpróbáljuk megfejteni, fellelhetőek-e manapság szellemi örökösei Jacques Tatinak és komikustársainak. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Nemsokára érkezik a már megígért epizódunk az európai évadból, de különkiadást szentelünk a Marvel legújabb gigantikus blockbusterének, az Avengers: Infinity War-nak, vagyis magyarul a Bosszúállók: Végtelen háború című filmnek. András nem szerette különösebben a filmet, de Péter hiperlelkes, úgyhogy az előző két vészrész, a The Last Jedi utáni tanácstalanságunk és a Black Panther utáni eufóriánk után most egy harmadik, köztes állapotot hallhattok. Természetesen spoileres az adás, az első pillanattól kezdve belerobogunk a cselekmény értelmezésébe, és próbálunk egyetértésre jutni a film hibái és erősségei felett. Nem is írunk semmi élményrontót a show notesban, beszéljen magáért az adás. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected]