Vakfolt podcast

A harmadik évadot néhány önálló adással zárjuk, ezek közt az első egy Csodanő-képregény, a Wonder Woman: The Hiketeia, amely egy külön graphic novel. A héten mutatják be a Wonder Woman filmet Gal Gadot főszereplésével az előző epizódban tárgyalt Monster rendezőjétől, Patty Jenkinstől, ezért döntöttünk úgy, hogy megismerkedünk a karakterrel. Tömören végignézzük a Csodanő történetét az 1941-es megszületésétől a napjainkig, érintve a képességeit és tulajdonságait, hogy megpróbáljuk őt megkülönböztetni a hasonló karakterű hősöktől, mint Superman vagy a Marvel-univerzum Amerika kapitánya. Mi újat tud mutatni egy 2002-es képregényben a szerző, Greg Rucka egy akkor már több mint hatvanéves históriával rendelkező karakterről? Domináns vagy alárendelt lenne-e Batman a BDSM-ben? Megbeszéljük, tud-e működni a jelenkorban Wonder Woman mitologikus háttértörténete, és komolyan lehet-e venni a járművét. Végezetük arra is kitérünk, hogy mire számítsunk a filmtől, és miért van nagy szükség ma egy optimista, önmarcangolástól mentes szuperhősre a vásznon. Linkek Greg Rucka nagymonológját a Wonder Woman (2004) 199. számában lehet elolvasni A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A Monster (A rém) című 2003-as, igaz történeten alapuló Patty Jenkins-filmmel zárjuk az indie rendezőnőkkel foglalkozó blokkunkat. A film főszerepéért Charlize Theron Oscar-díjat nyert, Patty Jenkins azonban tizennégy évig nem forgatott újabb mozifilmet, és csak most tér vissza a Wonder Womannel. Legyetek fültanúi újabb nézeteltérésünknek, és ítéljetek: rémisztően hiteles vagy fájdalmasan maníros Charlize Theron alakítása? Fárasztóan tévéfilmes vagy pont hogy témához illő Patty Jenkins rendezése? Hova lett a Kitekintő? Vitatkozunk azon, hogy mi az igaz és mi a hamis a filmben; hogy lehet-e elegánsan bemutatni egy való életbeli sorozatgyilkos lelki világát; és hogy miért szereti Hollywood elcsúfítani a lélegzetelállító szépségű sztárjait. Trigger warning: az adásban foglalkozunk a filmben kulcsfontosságú nemi erőszakról is beszélünk. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Folytatjuk az indie rendezőnőkről szóló sorozatunkat, ezúttal Andrea Arnold 2009-es, Fish Tank című filmjének futottunk neki. A Fish Tank főszereplőjének, a 15 éves Miának a coming-of-age története ismerős lehet, de mi az, ami mégis egyedivé varázsolja Andrea Arnold interpretációját az apakomplexussal küzdő kamaszlányról? Michael Fassbender ellenállhatatlan csábereje? Vagy a kifogástalan zenei ízlése és tánctudása? A kisvárosi Anglia pusztulata? Egy fehér ló? A beszélgetés közben olyan laza témákat érintünk, mint a felnőtt férfi és a kamaszlány szexuális viszonyának etikai kifogásolhatósága, vagy az, hogy mikor lesz túl sok a szenvedés, amin a főszereplőt keresztülrángatják, és jót tesz-e a filmnek egy különösen kiakasztó fordulat. A Kitekintőben a film legváratlanabb jelenetét alapul véve olyan balvégzetű döntéseket sorolunk fel, amelyek azt váltották ki belőlünk, hogy a képernyővel üvöltözve próbáljuk jobb belátásra bírni a főszereplőket. Trigger warning: az epizódban fiatalkorúakkal létesített szexuális kapcsolatról beszélünk. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Új blokkunkban három indie rendezőnő munkájával fogunk megismerkedni, köztük elsőnek Lynne Ramsay 2002-es, Morvern Callar című kultfilmjével. A Morvern Callar alapjául Alan Warner 1995-ös, azonos című regénye szolgált, így rögtön fel is próbáljuk fedezni a skót irodalom röppályáját Iain Banks elborult A darázsgyárától Irvine Welsh forradalmi Trainspottingján keresztül a Morvern Callarig, egyúttal arra is választ keresve, hogy mi fogta meg Lynne Ramsay-t a regényben. A címszereplőt, Morvern Callart játszó Samantha Morton karrierjén elmerengve megállapítjuk, miért van szükség több földönkívülire a filmekben, és mi teszi egyedivé az enigmatikus alakítását. Végezetül az Aphex Twin nevével fémjelzett soundtracken legalább olyan nehen találunk fogást, mint Ramsay képi megoldásain. A kitekintőben Samantha Mortonnal rokonságot mutató, az emberi faj jellemvonásait maguk mögött hagyó földöntúli színészeket sorolunk fel, akikről itt olvashattok. Linkek Az Every Frame a Painting videóesszéje Lynne Ramsay-ről Matt Zoller Seitz esszéje az érzéki észleléssel dolgozó rendezőkről. A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Lezárjuk a hatrészes Martin Scorsese-blokkunkat, méghozzá a rendező egyik legnagyobb bukásával, a Nicolas Cage főszereplésével készült Bringing Out the Dead című filmmel. A keresztény szimbolikában tobzódó nyomasztó drámához segítségül hívtuk a Kötőszó című evangélikus közösségi portál szerzőjét és jó barátunkat, Nagy Szabolcsot. Megpróbáljuk megérteni, hogyhogy nem ért el sem közönség-, sem kritikai sikereket a Holtak útja, és egyúttal kísérletet is teszünk arra, hogy megfejtsük Scorsese rejtnyelvét is, amellyel a film mélységeit lehet feltárni. Annak is utánajárunk, hogy a De Niro- és a DiCaprio-éra határán hogyan kap helyet ez a Scorsese-Cage együttműködés, és mi köze van a Taxisofőrhöz a Nic Cage által játszott mentősnek. Mitől igézi meg mindhármunkat Nic Cage mániákus színészete, mikor működik és mikor hullik szét az ő alakítása? Megállja mellette a helyét Patricia Arquette? Mi köze a Bringing Out the Deadhez George Lucas Star Wars-előzménytrilógiájának? Szabolcs mesél nekünk arról, mit állít a film a modern kori ember és a kereszténység halállal való viszonyáról, top 3-at rögtönzünk a kedvenc Nic Cage alakításainkról, és még egy easter egget is elrejtünk a nyári adástematikánkról. Extra hosszúra nyúló Kitekintő rovatunkban megkavarjuk a szokásos formátumot, és nem egy, hanem három, a filmhez kapcsolódó témához szemezgetünk jelölteket. Linkek Az adásban hivatkozott tanulmányt a halálról és a vallásos szolidaritásról itt olvashatjátok teljes terjedelmében Szabolcs cikke a The Leftovers sorozatról a Kötőszó blogon A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Szabolcs a Twitteren: @sznagy_ Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Ismét visszatérünk Martin Scorsese-hez, a blokkunk ötödik adásában az 1995-ös Casino című filmmel foglalkozunk. Scorsese újra összefogott a Goodfellas forgatókönyvírójával és annak két főszereplőjével, Robert de Niróval és Joe Pescivel, hogy újabb igaz történetet dolgozzanak fel. Az adáshoz vendégül láttuk Baráth Katalint, hogy megvitassuk, a Nagymenők utánérzése-e ez a film, vagy inkább a The Wolf of Wall Street előszele. Ha a 2000-es években kezdődő Scorsese-DiCaprio együttműködésbe már nem is tekintünk bele ebben a blokkunkban, akkor legalább itt megragadjuk az alkalmat, hogy összemérjük a rendező két kedvenc olasz származású férfiszínészét: hogy állna Leónak a De Niro által játszott Ace Rothstein öltönykavalkádja? Miért elengedhetetlen tartozéka a bakelit telefonkagyló Joe Pescinek? Hogyan lopja el a show-t Sharon Stone? Adásunkban utánajárunk, mi vágta ki a biztosítékot Péternél, illetve András szüleinél a Casinóban, és hogy mit keres a barokk egy maffiafilm közelében. Bátrabb hallgatóink pedig részt vehetnek ivós játékunkban, melyben valahányszor összekeverjük egy karakter, színész, való életbeli személy és/vagy stábtag nevét, le kell húzni a felest. Ki marad talpon? Disclaimer: Saul Basst tévesen zeneszerzőként neveztük meg, természetesen a híres főcímek grafikus tervezőjéről van szó. Linkek Kövessétek Baráth Katalin remek blogját és a könyvmegjelenéseit a szerzői Facebook-oldalán, és kövessétek Twitteren őt: @Pikszi A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Ismét megszakítjuk Martin Scorsese-blokkunkat, ezúttal azért, hogy a nemrég befejeződött 24. Titanic Filmfesztivál programjáról beszéljünk. Összesen hat filmet néztünk meg, köztük a Raw-t és a Free Fire-t. Nem könnyű mind a hat filmet egyetlen ívre felfűzni, de mi azért megkíséreltünk eljutni a szívhezszóló drámáktól a nihilista golyózáporig. Melyik tavalyi film női főszereplője gyakorolt ránk nagyobb hatást: a kifejező szemű Ruth Negga a Lovingból vagy az Akadémia által mellőzött Annette Bening a 20th Century Womenből? Az A Quiet Passion szellemes szópárbajait vagy a Free Fire szadista, cselekménymentes lövöldözésorgiáját sikerült-e jobban megvalósítani? Szóba kerül, hogy jót tesz-e a visszafogott történetmesélés a történelmi filmeknél, futólag mérlegre tesszük a District 9-val ismertté vált Sharlto Copley karrierjét, és összemérünk egy meglepően szép francia kannibálhorrort egy zavarbaejtő dél-koreai természetfeletti őrülettel. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Martin Scorsese-sorozatunk negyedik részében az 1993-as The Age of Innocence (Az ártatlanság kora) című kosztümös filmet tekintettük meg, ezzel szándékolatlanul is úgy alakítva a menetrendet, hogy egy maffiafilmet mindig egy Scorsesetől szokatlan választás kövessen (majd meglátjátok, a blokkunk harmadik részében hogyan folytatódik a sorminta). A film Edith Wharton 1921-es Pulitzer-díjas regényének feldolgozása. Elgondolkodtunk, hogy sikerült ebből az alaphelyzetből Scorsese-nek egy teljesen férfiközpontú filmet összehoznia, aminek kapcsán kielemezzük a főszereplők alakításait is. De vajon az ekkor már Oscar-díjas Daniel Day-Lewis, a kilencvenes évek ikonikus színésznője, Michelle Pfeiffer, vagy a kosztümös filmek üdvöskéje, Winona Ryder lesz-e a műsorvezetők titkos kedvence? Ki az, aki magához képest meglepően visszafogott alakítást nyújt, és ki az, akinek a szerepén összekülönbözünk? Megnézzük, beleillik-e a film tematikája Marty filmográfiájába, mindentudó narrátorokként köszörüljük a nyelvünket a béna szerelmeseken, és még a 19. századi úri szalonokba is bevisszük a maffiát. A Kitekintőben álmodozunk kicsit azon, hogy milyen egyéb, tőle szokatlan műfajokban látnánk szívesen Scorsese-től filmeket. A helyezettjeinket a szokásos aloldalon megleshetitek. Frissítés: az adás megjelenésének napján, már a felvétel és a vágás után érkezett a szomorú hír, hogy a film operatőre, Michael Ballhaus elhunyt, így már nem tudtuk korrigálni az adásban róla elhangzottakat. Nyugodjék békében! Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Martin Scorsese-blokkunk harmadik adásában nemcsak egy újabb De Niro-Scorsese együttműködésre kerítünk sort, hanem a Limitált széria és a Vakfolt podcast első együttműködése is létrejön. Vendégünk Fega, akit a Limitált szérián kívül ismerhettek a Twitterről és az Index kultúra rovatából, beleértve a Comment:comot és a Kultrovat podcastot is. A témánk az 1990-es Goodfellas, vagyis a Nagymenők. Fega nagy kedvence a közel két és fél órás film, amely Henry Hill kiugrott gengszter Nicholas Pileggi által írt életrajzi könyvéből készült. A rendező a saját állítása szerint erre a maffiatörténetre várt egész életében, de vajon mit értett ez alatt? Magát képzeli a gengsztereibe, vagy azt akarja, hogy szégyelljük magunkat, amiért élvezzük a filmjét? Elég érdekes-e és jóképű-e Ray Liotta a főszerepben? Megnézzük, hogyan forradalmasította az amerikai közönségfilmeket a Nagymenők, és találni-e benne kivetnivalót; megvitatjuk, hogy ultraerőszakos maffiafilmben vagy bábsorozatban ijesztőbb-e Joe Pesci; és fejlődési ívet keresünk a negyven évet felölelő Mean Streets, Goodfellas és a The Wolf of Wall Street hármasa közt. Linkek Vendégünk, Fega a Twitteren, illetve a Limitált Széria podcast oldala A Régivágásúak blogot itt olvashatjátok. A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Fega a Twitteren: @_fega_ Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Továbbra is Martin Scorsese munkásságával foglalkozunk. Tíz évvel a Mean Streets után, már ünnepelt rendezőként elkészítette ötödik közös filmjét Robert de Niróval, a The King of Comedy (A komédia királya) című rendhagyó vígjátékot 1982-ből. A film az alkotóknak és a kritikusoknak egyaránt megterhelő élmény volt: Scorsese és De Niro hét évig nem forgattak újra együtt, a közönség pedig nem tudott mit kezdeni a kínos humorral, a cringe comedyvel. Mi mindent jósolt meg a The King of Comedy a sztárkultusz változásairól? Vajon össze lehet kötni Rupert Pupkin figuráját David Brenttel vagy BoJack Horsemannel? Mikor túl kínos a kínos humor? És meddig lehet együtt érezni egy önáltató pancserral? Megvitatjuk, karizmatikus vagy szándékosan esetlen-e a főszereplő, megpróbáljuk szétválasztani a valóságot és a fantáziát, és az is kiderül, melyik műsorvezető szokott hosszas beszélgetéseket folytatni a podcaston kívül a fejében is. A kitekintőben ezúttal a Jerry Lewis által játszott talkshow-host töketlenül véghezvitt túszul ejtésétől ihletve a kedvenc emberrablásainkat soroltuk fel. A toplista helyezettjeit az erre szánt aloldalon megtekinthetitek. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Akármennyire is rajongóinak valljuk magunkat, Martin Scorsese életművében jócskán akadnak vakfoltjaink. Ezért különleges, duplájára duzzasztott blokkal vágunk neki a bepótolnivalóknak, amelyben később még vendégek is segítségünkre lesznek. Elsőnek a Mean Streets (Aljas utcák) című 1973-as gengszterfilmet választottuk, amely az áttörést hozta meg Martin Scorsese és Robert de Niro, valamint Harvey Keitel számára egyaránt. Mitől hatott újnak a Mean Streets a hetvenes évek eleji közönség számára? Miért annyira más, mint A keresztapa? Tényleg ez volna Martin Scorsese legszemélyesebb filmje? És létezik, hogy Robert de Niro egy gyenge alakítással vált híressé? Blaszfémia! Mivel Scorsese-blokkunk apropója a Silence (Némaság) magyar bemutatója, így rögtön kibeszéljük a rendező viszonyát a katolicizmussal, amely egyben a Mean Streets vezérmotívuma is, megvizsgáljuk, mennyire erőszakos a film, és hogyan jutott el idáig a feltörekvő rendező. A technikai részletek elemezgetése sem maradhat el: ne csodálkozzatok a hosszú adásidőn, nem számítunk rövidebb epizódokra a következő öt hétben sem. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A Spike Lee-blokkunkat a rendező Malcolm X-ről, az amerikai fekete közösség jogaiért harcoló muzulmán papról szóló életrajzi filmjével zárjuk. Visszatérünk Denzel Washingtonhoz, és A hét mesterlövész után újra lelkendezünk egy kicsit a színészi játékán (ti emlékeztetek, hogy tavaly készült remake abból a filmből?), és ezzel kapcsolatban lamentálunk a Filmakadémia jelölési és díjazási szokásain. Rácsodálkozunk, hogy a több mint háromórás Malcolm X első fele mennyire ötletes és változatos egy életrajzi filmhez képest, majd megbeszéljük, miért okozott csalódást a második rész. Miről kell szólnia egy életrajzi filmnek? Közelebb visz-e minket a film a polgárjogi harcoshoz annál, mintha a Wikipedia szócikkét olvasnánk? Megint végignézzük Spike Lee kedvenc rendezői eszközeit a fényképezéstől a vágásig, amelyekkel a több évtizedet és számos helyszínt felölelő történet fejezeteit választja el egymástól. Kitekintő A kitekintőben ezúttal a kedvenc lőfegyverrel elkövetett merényleteinket soroltuk fel, az ennek szentelt külön oldalon megleshetitek a helyezettjeinket. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Spike Lee életművével foglalkozó blokkunk második darabja a Do the Right Thing (Szemet szemért), egy brooklyni utcasarok egy napjáról szóló 1989-film. Mikor mondhatjuk egy filmről a székünkben való fészkelődés és kínos pillantások nélkül, hogy "fontos darab"? Mi a helyzet a hasonlóan kényelmetlen "provokatív" jelzővel? Hogyan viszonyul az 1986-os She's Gotta Have It könnyed hangvételéhez a Do the Right Thing? Hosszan beszélünk a film megtévesztően szórakoztató első kétharmadáról, mielőtt megpróbálnánk megmászni azt a morális hegyet, amelyet a finálé dózerol elénk. Mi különbözteti meg Spike Lee alkotását más, társadalmi problémákat, rasszok közti ellentéteket feldolgozó filmektől? Segítségül hívjuk Roger Ebertet is, hogy rendet tegyünk a lelki világunkban, de Spike Lee is megmondja a magáét azokról, akik szerinte hibásan értelmezik a Do the Right Thing csúcspontjának történéseit. Linkek A Film-Drunk Love csatorna videói a Do the Right Thing jeleneteiről: Part 1, Part 2 Film Crit Hulk elemzése a Do the Right Thingről A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Spike Lee filmje, a She's Gotta Have It beleillik az előző blokkunkba is, hiszen ez a rendező első munkája, minimális költségvetésből, ismert színészek nélkül. Mégis új blokkot indítunk ezzel az adással, mert a következő két hétben Lee híresebb munkáival is megismerkedünk. Mennyire hatott újdonságként 1986-ban egy afro-amerikaiak hétköznapjairól szóló film? Hogyan viszonyul a She's Gotta Have It a blaxpoitationhöz és Woody Allenhez? És meg tudunk-e kedvelni egy másodvonalbeli Billy Dee Williamst? A szexualitást pozitívan, nagy adag humorral kezelő vígjáték kapcsán körüljárjuk, mit gondolunk mi és mit gondol a film főhőséről, Noláról, aki egyszerre három férfit próbál megtartani. Megvitatjuk, egysíkú-e az egymással kakaskodó csődörök jellemrajza, milyen téren vét hibákat a kezdő rendező, és ugyanakkor mely megoldásai vetítik előre a későbbi nagy munkáit. A Kitekintőben arról beszélünk, hogy a Netflix sorozatot gyárt a She's Gotta Have It alapján, Spike Lee rendezésében, mi pedig elképzeljük, milyen más 80-as évekbeli filmekből lehetne izgalmas tévéadaptációkat készíteni. Az ötleteinket ezen a gyűjtőoldalon tekinthetitek meg. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Christopher Nolan a Memento meglepetéssikere előtt forgatta le a Following című filmjét, egy kevéske port kavart, no-budget, de Nolanre jellemzően csavaros, nonlineáris történetvezetésű krimit. Nolan az egyetlen a híres rendezők első filmjeiről szóló blokkunkban, akitől ezen az alkotásán kívül minden mást láttunk már. Végig is nézzük a karrierjét, vajon miben tapasztalható nála fejlődés, miben ragaszkodik a gyökereihez, illetve hogyan változik a szemlélete, ahogy idősödik. Azért jut persze időnk a Followingra is. Csak az ambíció hiánya miatt lett ilyen rövidke a film, vagy valóban nincs több matéria ebben az alapötletben? Van-e elegendő szufla a filmben ahhoz, hogy kitöltsünk vele egy adást? Van-e értelme kibogozni a megkavart kronológiát, vagy meg lettünk vezetve? Megbeszéljük, miért és mikor szeretjük Nolan átveréseit, mérlegre tesszük a film amatőrebb megoldásait, és az is kiderül, túléli-e a két műsorvezető barátsága Denevérembert. A Kitekintőben olyan filmeket listázunk, amelyek a Followinghoz hasonlóan játszanak a történet időkezelésével. Mostantól az adásainkban elhangzott toplistákat egy külön oldalon is követhetitek. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Újabb kedvenc rendezőnk első filmjét pótoljuk a héten: Paul Thomas Anderson a Hard Eighttel indította be a karrierjét, amely később olyan monumentális alkotásokkal bővült, mint a Magnolia vagy a There Will Be Blood. A Hard Eight eredeti címe Sydney, a magyar címe pedig A szerencse zsoldosai, de a kettő közül csak az egyikre találunk magyarázatot az adásban. Ismételten a rendezői életművel kezdjük az adásunkat, és megbeszéljük a tapasztalatainkat a mindössze 46 éves Paul Thomas Anderson eddigi hét egészestés filmjéről, valamint megpróbáljuk kiismerni azokat a témákat, amelyek foglalkoztatják a modern auteurt. Aztán megnézzük, honnan indult ki mindez. Milyen harcokat kellett megvívnia a 23 éves rendezőnek, hogy a rábízott nem is olyan kevés pénzből a saját akaratát valósíthassa meg? Megérte egyáltalán, sikerül kitöltenie a játékidőt a PTA-től szokatlanul vékonyka forgatókönyvnek? És le tudja-e vedleni Goopságát Gwyneth Paltrow? Megnézzük, milyen tanulságokat vont le a Hard Eight készítéséből Anderson, és ez hogyan hatott a későbbi filmjeire; mik voltak azok a látványosan rá jellemző rendezői eszközök, amelyekkel már itt is kacérkodott; és hogy mennyire nehéz eltalálni egy múlt nélküli, rejtélyes főszereplő karakterizációját. Kitekintőnkben a kedvenc karakterszínészeinket listázzuk, akik hosszú karrierjük betetőzéseként legalább olyan izgalmas főszerepet kaptak, mint amilyeneket Philip Baker Hall kapott Paul Thomas Andersontól. Linkek A WTF podcast Paul Thomas Andersonnal készített epizódja. A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Új blokkot kezdünk meg a héten, amelynek apropója az egyik kedvenc rendezőnk, Danny Boyle közelgő filmje, a T2 – Trainspotting. Ennek alkalmából úgy döntöttünk, hogy ezúttal nem olyan témát ölelünk fel, amely teljesen vakfoltot képez számunkra, hanem kifejezetten olyan rendezőkkel foglalkozunk, akiket ismerünk és szeretünk, de az első filmjük valahogy mégis rendre kimaradt nekünk. Így jutottunk el a Shallow Grave, vagy magyarul a Sekély sírhant című 1994-es mikroköltségvetésű darabhoz. Mielőtt belevágnánk a filmbe, végignézzük a rendező életművét: hogyan jutott el huszonkét éves pályafutása alatt Boyle Nagy-Britannia filmgyártásának forradalmasításától a legkultikusabb filmjének folytatásáig? És első mozifilmjeként hogyan hozott össze egy tőrölmetszett noir történetből teljesen őrült tempójú, vibráló fekete komédiát? Mit árul el John Hodges forgatókönyvíróról, hogy az összes főszereplője borzalmas, szerethetetlen szemétláda? Kerry Fox, Ewan McGregor és Christopher Eccleston hármasából melyiküknek áll legjobban a gazemberszerep? Kitárgyaljuk, mely későbbi Boyle-filmekkel mutat közeli rokonságot a Shallow Grave, majd megvádolunk egy neves rendezőt azzal, hogy elvette Ewan McGregort sármjának élét. És még az IKEA is szóba kerül. Kitekintőnket a Shallow Grave eszméletlenül menő, színpompás lakása inspirálta, és olyan belső helyszíneket, lakóhelyeket válogattunk, ahol magunk is szívesen eltöltenénk egy kis időt. Mit hagytunk ki a felsorolásunkból? Nektek mi a kedvenc filmes apartmanotok, lakóhelyetek? Várjuk a véleményeteket a kommentekben! Linkek A kitekintőben említett Bradbury Buildingről szóló adás a 99 Percent Invisible podcastban A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Carrie Fisherről szóló blokkunk második felében a Postcards from the Edge (Képeslapok a szakadékból) című film a témánk, amelyet a saját könyvéből adaptált a nemrég elhunyt színésznő. A főszerepekben Meryl Streep és Shirley MacLaine láthatók, mellettük Gene Hackman és Dennis Quaid bukkan még fel. Így véletlenszerűen sikerült egyfajta keretbe zárni az évadunk első három adását, mert a két héttel ezelőtti Angels in America egyik főszereplője ugyancsak Meryl Streep volt, és azt is Mike Nichols rendezte. Mennyire ihlette Carrie Fisher forgatókönyvét a saját anyjával való kapcsolata? Hatásosan ábrázolja a film Hollywood lélektelen álomgyárát? Vagy érdekesebb Mike Nichols számára az anya-lánya kapcsolat és a drogfüggőség témája? Beszélünk arról, hogy miért szerettük rettenetesen Carrie Fishert, és hol fedeztük fel a forgatókönyvben a kézjegyeit: a film éles humora mellett a férfi és a női karakterekkel való viszonyát is elemeztük. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Első blokkunk a harmadik évadban csupán kétrészes lesz: Carrie Fisher munkásságának szenteljük ezt és a következő epizódot. Először az 1975-ös Shampoo (Sampon) című film a témánk, amelyben még azelőtt bukkant fel egy apró szerepben, mielőtt a neve örökre egybefonódott volna Leia hercegnőével. Hal Ashby filmje eszméletlenül sikeres volt a maga idejében, amit megpróbálunk összevetni a film szokatlan szerkezetével és szokatlan karaktereivel. A Vakfolt podcast történetének legkiélezettebb vitájában rögtön hajba is kapunk azon, hogy szerethetőek-e a film karakterei vagy sem. Megkínlódunk továbbá a film műfaji behatárolásával is, amely valahol a szatíra, a dramedy és a screwball comedy határán helyezkedik el. Ez újabb alapot ad a két műsorvezetőnek, hogy egymásba kössenek: működhet-e egy történet annak ellenére, ha egyszerű, felszínes figurák a szereplői? Kell-e tudni azonosulni a főhőssel ahhoz, hogy együttérezhessünk vele? Vajon ki tud-e még békülni valaha a két műsorvezető, vagy képtelenek félretenni a Shampoo okozta ellentétüket? A folytatásban kiderül! A kitekintőnket Warren Beatty hajkoronája ihlette, és felsoroltuk a három-három kedvenc férfi hajviseletünket a filmekből, nehezítésképpen kizárva a sci-fi, fantasy és képregényfilmeket. Kit hagytunk ki a listáról? Nektek kinek a fejszerkezete maradt meg az emlékeitekben? A kommentekben várjuk a reakcióitokat! Linkek Átkötő zenénket a filmben felcsendülő The Beatles-slágerek ihlették A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Harmadik évadunk az HBO 2003-as nagyszabású minisorozatával, az Angels in America (Angyalok Amerikában) című darab feldolgozásával startol el. Tony Kushner színpadi művét Mike Nichols rendezésével adaptálták a kisképernyőre, a hatrészes produkcióban olyan nevek fordulnak meg, mint Emma Thompson, Meryl Streep, Al Pacino, Patrick Wilson vagy Jeffrey Wright. Az adásban végére járunk a számtalan társadalmi témának, amelyeket Kushner boncolgat a már színpadi előadásként is monumentális művében. Előkerülnek is a vallási és egyéb közösségek, a melegek társadalmi helyzete, és ezek kapcsán kicsit megvizsgáljuk, hogy változhatott mindez az eltelt évtizedekben, és hogyan lehet még mindig releváns egy 1993-as darab, amely 1985-ben játszódik. Végignézzük a parádés szereposztást is, amelyet felosztunk idősebb és ifjabb nemzedékre, hogy szembefordíthassuk őket egymással és kinevezhessük a sorozat MVP-jét. Megvitatjuk, működött-e a sorozat "mágikus realizmusa", azaz mit szóltunk a természetfeletti jelenetekhez. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Második évadunk – és első naptári évünk – végeztével újabb különkiadással jelentkezünk, amelyben eltérünk a podcast premisszájától. Ezúttal azért, hogy (sosem találnátok ki) felállítsuk a top tízes listánkat a Magyarországon idén bemutatott filmekből. Na jó, ennyire azért nem egyszerű a helyzet, mert összevissza csaltunk, hogy a kedvenceinket be tudjuk juttatni a listába. Beengedtük azokat a filmeket is, amelyeknek rendes premierje nem volt nálunk, csupán fesztiválokon mutatták be, illetve becsempésztünk olyanokat is, amelyeket külföldön idén játszottak, de esélytelen, hogy nálunk mozikba kerüljenek. A rekordhosszúságú, kétórás adásban mindketten felsoroljuk a tíz-tíz helyezettünket, és meghallgathatjátok azt is, hogy a korábbi vendégeinknek az elmúlt évből mi volt a kedvenc filmjük. A kitekintő rovatot ezúttal annak szenteljük, hogy kiválasszuk a legjobb könyv-, zene, illetve sorozatélményünket az elmúlt évből. Linkek CyClotroniC a Kubo and the Two Stringsről a Letterboxdon, amire hivatkozunk az adásban Chance the Rapper fellépése a Saturday Night Live-ban A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A szokásosnál hosszabbra nyújtottuk a távol-keleti harcművészettel foglalkozó blokkunkat, hogy Wong Fei-hung után Ip Man két életrajzi filmjét is összehasonlítsuk. A múlt heti alkotás után az In the Mood for Love rendezője, Wong Kar-wai (magyar átírásban Vong Kar-vaj) filmjét, a 2013-as A nagymestert (The Grandmaster) vizsgáltuk meg. A fő kérdésünk: sikerült-e Wongnak a saját stílusára formálnia a kung fu filmes műfajt. Megállapítjuk, mik az inkább művészfilmesként ismert rendező erősségei és gyengeségei, és mennyire férnek össze a kézjegyeiként ismert képi megoldások a The Grandmaster premisszájával. A két főszereplő, Tony Leung és Zhang Ziyi (magyar átírásban Csang Ce-ji) karakterének románcát vizsgálva megkeressük, kiről szól valójában ez a film, összehasonlítjuk Donnie Yen és Tony Leung Ip Manját, megpróbáljuk megfejteni, mi mindent jelenthet egy lassítás, és András még szerelmet is vall az egyik főszereplőnek. Kitekintő Ezen a héten Gong Er és Ip Man összecsapásától inspirálva olyan filmes jeleneteket rangsoroltunk, amelyben férfi és nő karakterek csapnak össze. Linkek A The Grandmaster hongkongi és amerikai verziójának összevetése. A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Wong Fei-Hung után egy fiatalabb legenda, Ip Man életét dolgozzuk fel újabb két epizódban. A távol-keleti harcművészet óriási jelentőségű mesterének életét 2008 óta számos alkalommal dolgozták fel, mi most ezek közül is az első filmmel, a Donnie Yen főszereplésével készült Ip Man című 2008-as filmmel foglalkozunk. Tud-e egy Jet Li és egy Jackie Chan film után, 2008-ban újat mutatni egy kung fu film? És Donnie Yen vajon megállja a helyét a két másik akciósztárhoz képest? Ha a korábbi két filmünkben a túlkomplikált cselekményre panaszkodtunk, akkor vajon meg tudunk-e végre elégedni az Ip Man lényegretörően egyszerű történetével? Vagy már semmi sem elég a Vakfolt podcast műsorvezetőinek? Megpróbáljuk feltárni, mi lehetett az Ip Man alkotóinak célja a kung fu mester élettörténetének kozmetikázásával, miközben mondvacsinált filmes párhuzamokkal sem fukarkodunk, és két váratlan összecsengést is felfedezünk A hét mesterlövésszel. Kitekintő Ezúttal azokat a kedvenc igaz történet alapján készült filmjeinket listáztuk, amelyeket annyira szerettünk, hogy azt is meg tudtunk nekik bocsátani, hogy szemérmetlenül átírták a történelmet. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A távol-keleti harcművészettel – azon belül is főként kung-fu filmekkel – foglalkozó blokkunk második fejezetében a hongkongi filmgyártás egyik legnagyobb sztárját, Jackie Chant vesszük elő, az 1994-es Részeges karatemester 2. (Drunken Master II.) című filmje kapcsán, amelyben a múlt heti adásunk alanyával, Wong Fei-Hunggal találkozhatunk ismét, más felfogásban. Miben különbözik Jackie Chan és Jet Li interpretációja? Mely jellemvonásait domborítják ki a kínai Robin Hoodnak? És egész pontosan mitől olyan időtálló Jackie Chan művészete? A beszélgetés során kitárgyaljuk, hogyan viszonyulunk az akciósztár színészi képességeihez, pellengérre állítjuk Harvey Weinsteint, továbbá azt is megtudhatjátok, vajon James Cameron felveheti-e a versenyt Jackie Channel. Az adás második felében aztán kicsit elrugaszkodunk a tárgyalt filmtől, és tágabb kontextusban beszélgetünk arról, mikor működik számunkra egy akciójelenet. Kitekintő Jackie Chan egyik védjegyéből kiindulva ezen a héten olyan filmeket kerestünk, amelyekben a szereplők kreatív módon használnak fegyverként hétköznapi tárgyakat. Linkek: Az Every Frame a Painting videóesszé-sorozat Jackie Channel foglalkozó darabja. A Drunken Master II. verzióit összevető videó. A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Új blokkunkban a távol-keleti harcművészettel foglalkozunk, azon belül is kínai, hongkongi mozifilmekkel. Időrendben az első választottunk az 1991-es Volt egyszer egy Kína, angol címén Once Upon a Time in China, amely a kínai népi hős, Wong Fei-Hung életéről szól Jet Li főszereplésével. A kínai nevek kiejtésével hősies harcot folytatva igyekszünk történelmi és filmtörténeti kontextusba is helyezni a mitikus Wong Fei-Hung karakterét. Teljesen laikusként megküzdünk azzal, hogy a wire-fu alzsáner kialakulásának az okait meghatározzuk, ezzel kockáztatva, hogy magunkra haragítjuk a műfaj rajongóinak seregeit. Legalább ilyen eposzi a csatánk a túlkomplikált történetszálak kibogozásával, valamint a hirtelen stílusváltásokkal, amelynek során magyarázatot próbálunk találni a csetlős-botlós poénokra is ebben a véresen komoly filmben. Végezetül eláruljuk, miért találkozunk jövő héten is Wong Fei-Hunggal. Kitekintő A Volt egyszer egy Kín végső leszámolásához kapcsolódóan a kedvenc film végi összecsapásainkat rangsoroltuk. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A történelem első videojátékos Vakfolt podcastjában walking simulatornak gúnyolt indie kalandjátékokkal, elsősorban a Firewatch-csal és a The Stanley Parable-lel foglalkoztunk, de szóba hoztuk a Gone Home-ot is, vállalva, hogy hosszabb legyen az e heti adás a megszokottnál. Vendégünk Juhász Viktor, a NeocoreGames narratív designere. Az adás első felében a Firewatch a téma, hallgassátok, hogy András, a szinte teljesen kezdő játékos hogyan bukdácsol végig a szemet gyönyörködtető tájon, mi tetszett a szokatlan játékmenetben Péternek, és miket figyelt meg szakmai szemmel Viktor. Megbeszéljük, miért ez a valaha készült legmagányosabb játék, és ennek ellenére – vagy épp ezért – miért nagy élmény végigjátszani, felfedezni vélünk rengeteg tévésorozatos referenciát, és megvitatjuk, kellenek-e drámai fordulatok, vagy jobb a cselekménytelenség. A második részben a The Stanley Parable című rendhagyó "meta"-játékkal foglalkozunk, ami elé minél kevesebb előzetes ismerettel érdemes leülni. Szórakoztató lehet egy kezdő számára a minden szabályt felrúgó, kigúnyoló mechanika? Milyen kliséket parodizál a The Stanley Parable? Kinek melyik volt a kedvenc befejezése ebben a vég nélküli játékban? A hallgató ezen a ponton abbahagyta az olvasást, még a kitekintő rovat tartalmát, nevezettjeit is átugrotta, egyből elindította inkább az adást. Mondom, elindította. Ehh, nem is értem, miért vesződök veled. Kitekintő A toplistánkban olyan egyéb műfajba tartozó alkotásokat soroltunk fel, amelyek kísértetiesen emlékeztettek bennünket a videojátékokra – persze szigorúan olyanokat, amelyek nem játékadaptációk voltak. Linkek A Firewatch, a The Stanley Parable és a Gone Home is megvásárolható a Steamen. A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Viktor a Twitteren: @brainoiz Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Kétrészes Scott & Scott blokkunk második felvonásában az ifjabbik testvér, Tony Scott munkásságából ragadunk ki egy darabot, ez pedig a True Romance (Tiszta románc) lesz 1993-ból. A Quentin Tarantino egyik első forgatókönyvéből készült film olyan sztárparádét vonultat fel, amelyben Christian Slater, Patricia Arquette, Christopher Walken és Gary Oldman csak néhány név a sok közül. Hogy fér meg egymás mellett a Tarantino-féle eltúlzott irónia a Scott-féle önfeledt szórakoztatás? Milyen mítoszt teremt a True Romance a Thelma & Louise vérbeli amerikai sztorijához képest? Sok-e vagy kevés az alkotók kölcsönös mértéktelensége? Egy gondolatkísérletben elképzeljük, milyen lehetett volna a Tiszta románc, ha nem Tony Scott, de még csak nem is Tarantino rendezi, a múlt héthez hasonlóan addig méltatjuk a film mellékszereplőit – és higgyétek el, rengetegen vannak -, míg bele nem botlunk egy filmsztár elfeledett kistestvérébe, és újabb fejezettel bővítjük Péter "beef"-rovatát. Ráadásként még egy neves vendéget is üdvözölhetünk a körünkben. Kitekintő A héten nem tudtuk kihagyni a lehetőséget, és Gary Oldman legfurcsább szerepeit soroltuk fel. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Disclaimer: Elnézést kérünk a késedelemért, az adásfelvételbe váratlanul hiba csúszott. Sajnos kis stúdió lévén mi nem építjük be a produkciós menetrendbe a pótfelvételeket, így csak kis késéssel sikerült leszállítanunk a javított műsort. Ezen a héten a két felvonásos Scott & Scott blokkunk első felét mutatjuk be, amelyben a Ridley és Tony Scott testvérpár egy-egy munkájával foglalkozunk. Súlyos hiányosságunk volt Sir Ridley életművéből a rengeteget méltatott Thelma & Louise, ezúttal végre ezt is bepótoltuk. Az adásban megérteni ugyan nem, de megvilágítani megpróbáljuk Hollywood mostoha bánásmódját a színésznőivel Geena Davis és Susan Sarandon karrierjén keresztül. Megnézzük, hogy ha nekik nem is, akkor Brad Pittnek miért lehetett ez a film hatalmas ugródeszka a világsztárság felé, és megállapítjuk, melyik másik hollywoodi csillaggal jártak be párhuzamos életpályát. A film castingjának a méltatása során felfedezünk egy elveszett Baldwin-testvért, valamint Michael Madsen brillírozását látván megmondjuk a frankót a "mindig csak saját magukat játszó" színészekkel kapcsolatban. A kedvenc karakterek meg a kedvenc poénok mellett rengeteg szó esik Callie Khouri forgatókönyvének ellentmondást nem tűrő feminizmusáról, és megcsodáljuk Ridley Scott képi világát is. Felmerül, hogy mi a film felelőssége a bűn, bűncselekmények ábrázolásával, de szerencsére András és Péter ezzel kapcsolatos nézeteltérését sikerül elsimítani az adás végéig. Kitekintő Imádtuk a Thelma & Louise bolti rablását, ezért felállítottunk egy rögtönzött top 3-3 rablós jelenetes listát. Linkek A Thelma & Louise jelenete, amelyben Thelmát szexuális támadás éri A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Végéhez ért az 1940-es éveket feldolgozó blokkunk, amelyet az 1950-ben (tudjuk, tudjuk) megjelent Sunset Boulevard (másként Sunset Blvd., magyarul pedig Alkony sugárút) című Billy Wilder-filmmel zárunk. Hogyan csavar egyet a film noir paneljein Wilder alkotása? Hogyan házasítható össze ez a földhözragadt és cinikus műfaj Hollywood saját maga iránti nosztalgiájával? Milyen párhuzamokat lehet felfedezni a film csodás szereposztása és a megformált karakterek között? Beszélünk a film duplafenekű narrációjáról, triviázunk kicsit a Sunset Boulevard Oscar-jelölései ürügyén, megpróbáljuk megfejteni, mit jelent a majom, és az is kiderül az adásból, hogy ki volt a 40-es, 50-es évek Hollywoodjának Jeremy Rennere. Kitekintő Ezen a héten a legkülönlegesebb rendezői cameókat listáztuk. Linkek: A The Dissolve cikke Charles Brackett és Billy Wilder közös karrierjének érdekfeszítő történetéről. Így került David Lynch a Louie-ba. A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A múlt héten megkezdett, 1940-es évekbe visszatekintő blokkunk második darabjával maradunk a romantikánál, de ezúttal az újságírók morálisan szürke valósága helyett az élet és halál, a földi és a földön túli világ közötti fantasztikus létbe csöppenünk. Az A Matter of Life and Death című film, amelyet Amerikában Stairway to Heaven, Magyarországon Diadalmas szerelem címmel mutattak be, a nagy nevű brit alkotópáros, Michael Powell és a miskolci születésű Emeric Pressburger (Pressburger Imre) munkája. Hol köszönnek vissza a mai nézőnek hetven év távlatából azok a képek, amelyekkel Powellék a túlvilágot ábrázolják? Valóban megtörténnek a film eseményei, vagy csupán David Niven karakterének a fejében zajlik le a mennyei tárgyalás? Egyáltalán tud-e működni manapság egy ilyen bájosan naiv és méltóságteljes mese? Két műsorvezetőnk nem tud kiegyezni abban, hogy a monokróm halál utáni léttel szembeállított ragyogó Technicolor valóság érzelemgazdaggá vagy giccsessé teszi-e a filmet, megpróbálják a helyére tenni a film politikai jellegű hangsúlyváltását, és arra is fény derül, mi köze egy II. világháború utáni filmnek a Mad Max: Fury Roadhoz vagy J. K. Rowlinghoz. Kitekintő E heti toplistánkat a színek és a fekete-fehér képek váltakozása inspirálta, olyan filmeket rangsoroltunk, amelyek ezzel az eszközzel ügyesen játszanak. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Az 1940-es His Girl Friday (A pénteki barátnő) című filmmel nyitjuk meg az 1940-es évekbe tekintő blokkunkat. Howard Hawks screwball comedy-je egy letűnt műfaj maradandó példánya, amely ma is hivatkozási alap, ha párkapcsolati, nemek harca-vígjátékokról van szó. A podcastban beszélünk arról, hogy vajon a kor férfiideálja, Cary Grant, vagy az "underdog"-ként mellé castingolt Rosalind Russell nyújt-e jobb alakítást, álmélkodunk, hogy mennyire időtállóak a film rátermett karakterei és a gyortüzelő dialógusai, és időnként magunk is egyszerre három-négy témába akarunk belecsapni. A 30-as, 40-es évek hollywoodi stúdiórendszerének is rengeteg időt szentelünk, kezdve az önszabályozó Hays code-tól egészen a futószalagon gyártott sikerfilmekig, és elméletet gyártunk, hogy vajon mi volt Hawks mondanivalója a film enyhén csalódást keltő, de legjobb esetben is ellentmondásos befejezésével. Kitekintő A rebootolt Kitekintő rovatban ezen a héten azokból a filmekből szemezgetünk, amelyek emlékezetes módon ábrázolták a nemek harcát egy-egy szerelmi kapcsolaton keresztül, más szóval, összeszedtük a top 3 kedvenc will they-won't they párosainkat. Akad köztük mai szemmel kevéssé védhető, abuzív kapcsolat, modernizált Shakespeare, és egy galaxison átívelő románc. Linkek: A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Úgy látszik, minden évadra jut egy zenés adásunk: a Simon & Garfunkel után megint sikerült beletenyerelnünk a fehérember bölcsészrockjának a kellős közepébe, ezúttal a Talking Heads new wave bandával és az 1984-es koncertfilmjükkel, a Stop Making Sense-szel ismerkedünk meg. Az adás nagy része a filmről szól, amelyet a zsenge Jonathan Demme rendezett (később A bárányok hallgatnak és a Philadelphia lettek a karrierjének meghatározó állomásai). Megbeszéljük, Demme hogyan tud újat mutatni a koncertfilmes műfajban, amely ebben az időben unalomig ismert panelekből építkezett. Megállapítjuk, hogyan egészíti ki a rendezése David Byrne és a zenekarának spontán bolondságait. Miután végignézzük a zenekar tagságát, hosszan beszélünk a "csendestársukról", Brian Enóról, aki David Byrne dalszövegei mellett a legnagyobb hatással volt a Talking Heads zajos post-punkból meghatározó new wave zenekarrá fejlődésében. Aztán megpróbáljuk megfejteni David Byrne lelki világát, és hogy jót tesz-e egy banda zenei teljesítményének, ha irányításmániás a frontemberük. A nyolc lemezes munkásságnak is nekiveselkedünk az adás második felében, bár időnk leginkább csak az első öt, fontosabb albumra jut. Kitekintő Visszatér az átalakított Kitekintő rovatunk, amelyben minden héten egy-egy top 3-as listát szerkesztünk az adás témájához kapcsolódóan. Ezúttal azt a kérdést tettük fel, hogy milyen híres rendezőktől láttuk a legváratlanabb filmeket. Linkek: A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Előző héten lezárult a Vakfolt bajnokság, a győztesünk pedig Damien Chazelle lett. Ahogy ígértük, új adásunkban az ő filmjével foglalkozunk, ez pedig a 2009-es Guy and Madeline on a Park Bench lesz. Igaz, Damien Chazelle a Whiplash című filmmel vált ismertté, de ragaszkodni akartunk ahhoz, hogy lehetőleg vakfoltot dolgozzunk fel, és természetesen szóba került a dobos thriller is. A Guy and Madeline on a Park Bench egy lo-fi, kis költségvetésű, romantikus musical. Hogyan tudja az előnyére fordítani Damien Chazelle a szűkös (anyagi) kereteket? Miért érdemes vizsgafilmeket nézni ismert rendezőktől? Sztepptáncolni vagy spontán dalra fakadni szeretünk jobban? Beszélgetünk a felvállalt amatőrizmus diszkrét bájáról, megvitatjuk, fontos-e egy zenés témájú filmnél az autentikusság, és alkotóelemeire bontjuk a Whiplasht, hogy aztán újra összerakjuk. Ahogy azt Fletcher tenné. Nem véletlen, hogy ő a példaképünk. Kitekintő A Vakfolt bajnokság lezárultával új rovatot vezetünk be, de a Kitekintő nevet megtartottuk. Minden héten a témánkhoz kapcsolódó kérdést teszünk fel egymásnak, és igyekszünk egy rögtönzött top-3-at összeállítani a kérdésre válaszolva. Ezen a héten Péter azt kérdezte, hogy kik a filmtörténet legemlékezetesebb zenészből lett színészei. Linkek: A Whiplash rövidfilm változata. A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A The Magnificent Seven (A hét mesterlövész) című 1960-as filmmel zárjuk a 2016-os remake-blokkunkat. Érinteni fogjuk a Denzel Washington, Chris Pratt és Ethan Hawke főszereplésével készült Antoine Fuqua-filmet is idénről, de elsősorban a John Sturges által rendezett, Yul Brynner, Steve McQueen és James Coburn nevével fémjelzett eredetiről fogunk beszélni. (Igen, jól olvastad, "eredeti"! Az 1954-es Kuroszava-filmet, A hét szamurájt most direkt nem kevertük ebbe bele, mert a remake direktben a Sturges-film feldolgozása.) Mi teszi olyan jól adaptálhatóvá a hét, különböző jellemű és különféle motivációktól vezérelt vérprofi küldetésének történetét? Mi a menőbb, Yul Brynner csillogó koponyája, James Coburn fürge lábtechnikája, Charles Bronson favágókezei, vagy Steve McQueen izgága grimaszai? Kiről is feledkeztünk meg? András komolyan veszi az intróban elhangzó szöveget, és bizonyítja, hogy valóban bármennyit képes beszélni a kedvenc filmjéről, de a reflektorfényért – avagy mikrofonért – való vetélkedés helyénvalónak tűnik egy olyan filmnél, melynek forgatásán egy rakás alfahím kakaskodott egymással. Szóba kerül még a sztárság egykor és ma, megbeszéljük, mely szereplő(k)re illik a "murder hobo" kifejezés, és adás végére az is kiderül, mi az az ikonikus aspektusa a filmnek, aminek szégyenteljes módon csak fél mondatot szenteltünk. Linkek: A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

2016-os remake-blokkunkat a Ghostbusters (Szellemirtók) című vígjátékkal folytatjuk. Szót ejtünk a 2016-os remake-ről, de a fő témánk mindenesetre az 1984-es Ivan Reitman-film, a Bill Murray, Dan Aykroyd, Harold Ramis és Ernie Hudson alkotta csapattal, illetve mellékszerepben Sigourney Weaverrel és Rick Moranisszel. Miért lehet, hogy akkora közönségkedvenc a Szellemirtók mindmáig is több generáció számára? Mennyire vicces az 1984-es Ghostbusters, és mennyire a 2016-os? Hogyan osztja le a szerepeket a négy szellemirtó között a két film forgatókönyve? A beszélgetés során András magára haragítja az összes Bill Murray-rajongót, Péter rangsorolja a nyolcvanas évek ikonikus fiktív kocsijait, összevetjük az eredeti és a remake effektjeit, és még Ray Parker Jr. életművére is kitekintünk. Linkek: A Key & Peele Ray Parker Jr. szkeccse A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A szezon első blokkjában három olyan filmet nézünk meg, amelyeknek a feldolgozása idén került a mozikba. 2016-os remake-blokkunkat az 1977-es Pete's Dragon (Peti és a sárkány) című Disney-filmmel nyitjuk, amelyből David Lowery forgatott új változatot, magyarul Elliot, a sárkány címmel. Mikor van létjogosultsága egy remake-nek? Mit akart mondani a Pete's Dragonnel 1977-ben Don Chaffey, és mit akar mondani vele 2016-ban David Lowery? Hogyan írj a főhősödnek természetfeletti legjobb barát karaktert? Melyik animált sárkány sikerült jobban, a '77-es kézzel rajzolt Süsü-Elliot, vagy a '16-os digitális Kutya-Elliot? A Vakfolt podcast első musicalje kapcsán rögtön elszörnyedünk a vidám dalocskák szövegében megbújó borzalmakon, felrajzoljuk a Disney-hullámformát, amit a stúdió legsikeresebb filmjei generálnak, elmélkedünk egy sort azon, mi tesz jót egy alapvetően gyerekeknek készült történetnek, és vitatkozunk arról, hogy árthat-e egy remake-nek, ha a végletekig lecsupaszítja az eredeti sztori premisszáját. Nyugi, dalra egyikünk sem fakad. Linkek: A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Második évadunk első adásában Gene Wilderre emlékezünk: Mel Brooks 1974-es westernparódiájában a Blazing Saddles (magyarul Fényes nyergek) című filmben ő játszotta Waco Kidet, a legendás pisztolyhőst. Milyen jelzőkkel lehet körülírni Mel Brooks tabudöntögető, harsány humorát? A Cleavon Little által játszott főszereplő, a 19. századi telepeseket fekete bőrszínével megbotránkoztató Bart sheriff mitől működik, mitől ő a film legizgalmasabb karaktere? Mennyi ideig tart, míg az idiótábbnál idiótább gegek felsorolásába csap át a podcast? Megvitatjuk, lehet-e ma is aktuális egy 1974-es westerkomédia, és elkészülhetne-e manapság egy ilyen vígjáték, méltatjuk Gene Wilder melankolikus visszafogottságát, és filmtörténeti mérföldkőnek kiáltunk ki egy csupa fingásból és böfögésből álló jelenetet. Vakfolt podcast is back, baby! Linkek: A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Első évadunk lezárása után, és a második évad megkezdése előtt még egy különleges epizóddal készültünk. A múlt héten megszavaztattuk veletek, hogy négy jelöltünk közül melyik film érdemli meg leginkább, hogy újranézzük, és újra ítéletet mondjunk fölötte, miután első alkalommal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Csupán egyetlen szavazattal, igen szoros versenyben, de végül a The Big Lebowski (A nagy Lebowski), vagyis a Coen-fivérek 1998-as komédiája nyerte meg a szavazást. Sikerült-e az all-star gárdának (Jeff Bridges! John Goodman! Steve Buscemi! Julianne Moore! John Turturro!) megváltoztatnia András véleményét? Mivel érdemelte ki A nagy Lebowski a kultikus státuszát? Hol helyezkedik el ez a film a Coen-filmográfiában? Van-e, lehet-e egy ennyire szétcsúszott filmnek bármi mondanivalója? A film kapcsán beszélgetünk arról, hogy szeretik-e a Coen testvérek a szereplőiket, vagy inkább lenézik, megpróbáljuk megfejteni, miért ugrottak át egy évtizedet a filmjeikben a huszadik századból, és rátapintunk a rendezőpáros egy saját vakfoltjára, avagy: mi a fene a helyzet azzal, hogy túlnyomórészt fehér embereket szerepeltetnek? Linkek: A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Első évadunk lezárása után, és a második évad megkezdése előtt két különleges epizóddal készültünk. Az e heti műsorban olyan filmeket pótoltunk be, amelyek szigorú értelemben véve nem felelnek meg a Vakfolt podcast célkitűzéseinek, mert viszonylag frissek, nem tekinthetők régóta bepótlásra váró popkulturális hiányosságoknak. Az egyik ilyen film a 2014-es A Girl Walks Home Alone at Night (magyarul Csadoros Vérszívó), amelyet Péter nem látott korábban, illetve a 2015-ös Aferim!, amelyet András választott. Hogyan fér meg egymás mellett a vámpírhorror az indie románccal, és mi fán terem a havasalföldi western? Mit kell, vagy mit nem kell mondania a 2010-es években egy Iránban játszódó iráni filmnek, amit nő rendezett? Hogyan lehet manapság releváns egy 1830-as években játszódó történet? Fekete-fehér adásunkban (igen, fekete-fehérben vettük fel, tessék hozzáképzelni) beszélünk a hanghatásokkal való stimulálásról, a csendes pillantások és a szószátyár szövegelések másfajta erényeiről, de szóba kerül az antihősök természete is. A Kitekintő rovatot is nélkülöztük a rendhagyó adásban, helyette kicsit visszatekintettünk az előző 19 epizódunkra. Linkek: A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Lezárjuk a testhorroros blokkunkat, és ezzel lezárjuk a Vakfolt podcast első évadját is. A Hellraiser című 1987-es filmet az elismert horrorszerző, Clive Barker adaptálta mozivászonra a saját novellája alapján. Vendéget is hívtunk, Veres Szilárd (Index2, Filmtett, a Twitter @averesszilard-ja és egykori @mrscottpilgrim-je) tartott velünk, aki eredetileg – viccből – javasolta, hogy nézzük végig mind a kilenc Hellraiser-filmet, amelyek többsége straight-to-dvd folytatás. Végül megelégedtünk az első, eredetivel. Már az első Hellraiser is minimális költségvetésből készült, és Clive Barker zéró rendezői tapasztalattal vágott neki a forgatásnak. Jót tett a filmnek, hogy Barker szűretlen vízióját tudta vászonra vinni? Meddig ér a suspension of disbelief egy horrorban? Ki a legmenőbb kenobita? Most akkor jó vagy rossz ez a film, az isten szerelmére? Megtudhatjátok, mi a kapcsolódási pont a Hellraiser és a Reszkessetek, betörők! között, elhelyezzük Clive Barkert Stephen King képzeletbeli családfáján, és az interdimenzionalitás jegyében ezúttal talán még a podcast műsorvezetői sem menekülhetnek a tárgyalt alkotás rémei elől. Van egy kis kivágott jelenetünk is, Szilárd ugyanis, fittyet hányva a formátumra és az adásidőre, két kitekintővel is készült, a vágó könyörtelen ollójától azonban nem menekült meg. Ezt a második ajánlót hallgathatjátok meg itt ScHoolboy Q új albumáról. És ha még ez sem elég (micsoda telhetetlenség!), várjátok meg a "stáblista" végét. Linkek: The Green Room With Paul Provenza epizódjai a YouTube-on, illetve egy klip Garry Shandlinggel az adásból A BrainDead oldala a CBS-en és egy előzetes a sorozathoz Az Index kritikája a Rihanna-koncertről ScHoolboy Q Blank Face albuma a Spotify-on Vince Staples Summertime '06 albuma a Spotify-on A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Szilárd a Twitteren: @averesszilard Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Második testhorroros-nyolcvanasévekes epizódunkban David Cronenberg 1983-as Videodrome-járól beszélünk, sűrű elnézéskérések közepette. Igyekszünk minél ritkábban beiktatni a mostanihoz hasonló kéthetes szüneteket, és reméljük, megérte a várakozást az epizódunk. A Videodrome Debbie Harry és James Woods főszereplésével introspektív utazás egy már-már cyberpunk világban, ahol elmosódik a határ a legális és az illegális, az erotikus és az erőszakos, a televízió és a valóság között. Hol ér véget a technohorror, és hol kezdődik a paranoid thriller? Ítélkezik-e Cronenberg a főhőse fölött, vagy maga is bűnrészessé válik? És hogy kerül Philip K. Dick az asztalra? András és Péter körberjárják, miket jósolt meg előre a Videodrome a szórakoztatóiparral és a technológiával kapcsolatban, és megtudhatjátok, mi fán terem a puncihas. Ugyan a kedvenc szado-mazo pornóink címét nem osztjuk meg veletek, de az adás végén sokat mesélünk arról, milyen volt a "VHS-korszakban" filmrajongóvá válni. Linkek: Michael Kiwanuka Love & Hate lemeze a Spotify-on What's Going On? With Mike Mitchell a YouTube-on illetve a műsorról készült elemző videó A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Újabb műfajjal próbálkozunk a Vakfolt podcastban ezen a héten: a Possession (Megszállottság) nyitja meg az 1980-as évek (test)horrorait feldolgozó blokkunkat. Ismételten három filmet veszünk szemügyre, amelyek közül időrendben az első az 1981-es kultmozi Andrzej Żuławski rendezésében. Főszerepben a Cannes-ban César-díjjal jutalmazott Isabelle Adjani és a megdöbbentően fiatal Sam Neill, a középpontban pedig a berlini fal boldogabbik oldalán lejátszódó viharos válástörténet. Lélektani vagy testhorror inkább ez a film? Ki a valódi megszállottja a filmnek, a szörnyeteggel félrelépő Anna, a megcsalás tudatába apránként beletébolyodó férje, Mark, vagy a vízióját mániákus elszántsággal vászonra álmodó rendező, Andrzej Żuławski? Vajon mennyi ideig tartott, mire a stáb felépült ebből a forgatásból? Oké, hogy a kevesebb néha több, de vajon a rengeteg is lehet néha több? András és Péter között is magasra csapnak az indulatok, ahogy azon vitáznak, pocsék-e vagy zseniális Sam Neill túljátszása, és hogy melyikük rajongott jobban a film hisztérikus őrületéért. Csápos szörnyek, karatézó bohémek, keresztény áthallások – semmit sem hagyunk a felszín alatt. A 12 Hour Day podcast oldala Jason Aaron és John Cassaday Star Wars című képregénye a Marvel oldalán A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

A Ghibli jelen állás szerinti utolsó mozifilmjével veszünk búcsút az Isao Takahata és Hayao Miyazaki által alapított stúdiótól. Ugyan van még mit bepótolnunk e két rendező munkásságából, de stílusosabbnak tartottuk, ha az adásblokkunkat a Ghibli-korszakot lezáró When Marnie Was There (Omoide no Mani, magyarul Amikor Marnie ott volt) megtekintésével fejezzük be. A 2014-es film rendezője Hiromasa Yonebayashi, aki az Arrietty – Elvitte a manóval debütált, ám ezúttal egy olyan történetet dolgozott fel, amely szinte teljes egészében nélkülözi a Ghiblire, illetve a Miyazaki-történetekre jellemző természetfeletti, fantasztikus elemeket. Működik-e japán környezetben Joan G. Robinson Angliában játszódó könyvének adaptációja? Szitokszó-e, ha azt mondjuk rá, hogy matinés? Milyen sajátosságokat lehet felfedezni a When Marnie Was There animációjában és rajztechnikájában? Alaposan bemutatja-e Yonebayashi a főszereplője, Anna lelki világát? Milyen értelmezési rétegei vannak Anna és Marnie kapcsolatának? Kielégítő-e a film központi rejtélyének feloldása, és milyen filmes eszközöket vet be Yonebayashi a feszültségteremtéshez? És a kérdés, amire csak két férfi tud válaszolni: milyen az igazi lánybarátság? Vsauce – How the Earth Moves The Unbeatable Squirrel Girl a Marvel oldalán A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Folytatjuk a Ghibli stúdióval, és ezzel együtt az animációs filmekkel való ismerkedésünket: a hiperrealisztikus és lehangoló Grave of the Fireflies után a stúdió másik vezéralakja, Mijazaki Hajao (Hayao Miyazaki) fantasztikus hőstörténetét tekintettük meg. A Princess Mononoke (Mononoke Hime / A vadon hercegnője) 1997-ben jelent meg, és egyből Japán legsikeresebb mozifilmjévé vált. Közel húsz évvel később is a három legnépszerűbb animációs film közé tartozik hazájában, csak Miyazaki saját, későbbi alkotásai előzik meg, a Chihiro szellemországban és a Vándorló palota. Mivel ez utóbbi filmeket Péter már kipipálta, ezért esett a választásunk a Mononokéra. Milyen vizuális motívumokat, milyen toposztokat lehet felfedezni Miyazaki meséiben? Mi jellemzi a főgonoszait? Ki a történet valódi főszereplője, a címszereplő San, azaz a vadon hercegnője, vagy a természet és az iparosodás konfliktusába belecsöppenő Ashitaka herceg? Mennyire ítéli el Miyazaki Lady Eboshi törtető progresszivitását, és hogyan lehet ezt összehasonlítani a rendező korábbi filmjével, a Nauszika – a szél harcosaival? Mennyire egyértelmű Miyazaki álláspontja a film központi ellentétében? Milyen párhuzamokat és ellentéteket fedezhetünk fel ebben a felfogásban és a nyugati animációs filmekben, mint Walt Disney munkái vagy az Avatar-rajzfilmsorozatok? Mit nyomozott ki András Hayao Miyazaki munkaetikájáról és a filmben használt technikai megoldásokról? És végezetül, mit kell tenned, ha el akarod kerülni, hogy Harvey Weinstein vágói lemészárolják a kétórás eposzodat? Az Orange is the New Black negyedik évadja (is) elérhető a Netflixen "My Four Months As A Private Prison Guard" a Mother Jones újságban A Rukkola honlapja, könyvcserélgetőknek. A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

A Vakfolt podcast új blokkjával először tesz látogatást az animációs filmek világába: a Ghibli stúdióval foglalkozó trilógiánkat a nyomasztó, mégis emberségre nevelő Grave of the Fireflies (Szentjánosbogarak sírja) című 1988-as filmmel indítjuk útjára. Takahata Iszao (Isao Takahata) író-rendező szokatlan témaválasztásával rögtön feladja a leckét. Hogyan viszonyuljunk egy rajzfilmhez, amely két kisgyerek szenvedéseit taglalja a második világháború sújtotta Japánban? Hogyan egyeztethető össze a forrásmű szerzőjének szándéka, a film rendezőjének interpretációja, és a kettőnk huszonegyedik századi olvasata? Ki a felelős a tragédiákért: a közönyös japán társadalom vagy a felelőtlen fiatalság? Beszélgetünk arról, mennyire tudunk közel kerülni egy-egy animált szereplőhöz, végigkövetjük a filmben ábrázolt mellékalakok empátiavesztését, és mi is megvívjuk a magunk harcát azzal, hogy tudunk-e empatikusak lenni a főszereplővel. És kivételesen még az adáson belül eláruljuk a Ghibli blokk következő két fejezetét is. The Man Who Makes The World's Funniest People Even Funnier a New York Timesban Patton Oswalt "Talking for Clapping" című standup specialje a Netflixen. Patton Oswalt geek tematikájú obstrukciója a Parks and Recreationből A The Cutting Edge című dokumentumfilm teljes egészében megtekinthető a YouTube-on. A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Darwyn Cooke, az Eisner-díjas képregényíró és -rajzoló idén májusban hunyt el, és egyik legelismertebb képregényével, a DC számára írt The New Frontierrel emlékezünk meg róla. Adásunk szomorú apropója nem jelenti azt, hogy nem tudtunk ugyanúgy lelkesedni a Golden és a Silver Age-et megidéző képkockáknak, ahogy Cooke lelkesedik a saját hőseiért. A The New Frontier nagyszerű betekintést nyújt a DC szuperhőseinek világába az olyan avatatlan olvasók számára is, mint amilyenek mi vagyunk. Hol a helye a mai grimdark szuperhőskultúrában a töretlen optimizmussal ábrázolt hősöknek? Milyen párbeszédet folytat Cooke a nyolcvanas évek posztmodern munkáival, Alan Moore és Frank Miller graphic noveljeivel? Kik a főszereplők András, és kik Péter szerint – van-e közös keresztmetszet? Hosszan éltetjük Cooke képi megoldásait, Kennedy szavai nyomán egy elfecsérelt jövő fölött busongunk, és még a DC univerzumban ténykedő két Snydert is a helyére tesszük. Darwyn Cooke nagyszerű blogja How To Live Without Irony a New York Timesban András a Letterboxdon a Kill Bill 2-ről Ezért imádjuk a képregényeket – a Geekz blog posztja A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Önálló, nem valamilyen tematikus blokk részét képező adásunkban a Platoon (A szakasz) című filmet nézzük meg, Oliver Stone vietnami háborús filmjét, amely a Full Metal Jacket előtt egy évvel jelent meg. Elkerülhetetlenek az összehasonlítások nemcsak Kubrick munkájával, hanem az 1979-es Apokalipszis mosttal sem. Melyik tekinthető a definitív vietnami háborús filmnek? Stone maga is megjárta a frontot, de vajon realisztikusan ábrázolja-e A szakasz a hadszínteret, vagy banálissá teszi a lecsupaszított történetmesélés? Ügyesen használja-e Stone a Joseph Campbell nevéhez fűződő Hero's Journey-t, vagyis a Hős útjaként ismert történetvázat? Péter felfejti a történetet átszövő bibliai utalások szálait, András pedig egy kiskutya segítségével foglalja össze Stone rendezői stílusát. (Nem, a kiskutya nem az adás vendége. Bár úgy lenne.) A főszereplő hármas Willem Dafoe, Tom Berenger és Charlie Sheen mellett a népes szakasz összes fontos tagjának alakításával foglalkozunk. (Nem, Johnny Depp nem tartozik közéjük.) A Kitekintőben egy Hammond orgonás jazzkoncertről és egy Pesti Színházban játszott darabról számolunk be. Cory Henry a NaaNaaNaa című számát adja elő egy brooklyni koncertvideón Játszd újra, Sam! a Pesti Színház műsorán A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket és a végefőcímünket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Stanley Kubrick utolsóelőtti filmjével intünk búcsút a rendezőnek. Az 1987-es Full Metal Jacket (Acéllövedék) a vietnami háborúba repít bennünket, ám mielőtt a frontvonalon megmérettetnék magukat a szereplőink, át kell esniük Hartman őrmester elembertelenítő kiképzésén. Foglalkozunk Leonard Lawrence, avagy Gomer Pyle közlegény (Vincent D'Onofrio) lelki világával és Joker önironikus jungi kettősségével, valamint az őt alakító Matthew Modine alakításával. Nem maradhat szó nélkül a minden kiképzőőrmesterek legnagyobbika, a kíméletlen Hartman sem R. Lee Ermey zsánert meghatározó játékában. Megpróbáljuk megérteni, mi tette zsenivé Stanley Kubrickot, és ehhez összehasonlítjuk a film két felvonását, a rövidebb kiképzős szakaszt és a Tet-offenzíva alatt játszodó második szakaszt. Hosszan vitatkozunk arról, vajon mit is jelentenek a záró képsorok: Joker emberiességre lelt az embertelenségben, vagy pont, hogy örökre elvesztette az ártatlanságát? És még arra is fény derül, milyen szerepet játszott a film születésében Val Kilmer balhés természete. Shea Serrano: The Rap Yearbook az Amazonon Party Jousting a Steamen, és a fejlesztő, Viking Fabian oldala A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket és a végefőcímünket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A Vakfolt podcast tizedik epizódjában Stanley Kubrick kevésbé ismert, de nem kevésbé mesteri művével, az 1975-ös Barry Lyndon című filmmel foglalkozunk. Az első kisebb mérföldkövünk alkalmából vendéget hívtunk az adásunkba: Wostry Ferenc csatlakozott hozzánk, hogy a kedvenc Kubrick-filmjéről értekezzen velünk. Az adásban szót ejtünk a Wiliam Makepeace Thackeray eredeti, The Luck of Barry Lyndon című könyvéről, amelyet Kubrick a hírnevéhez méltó módon újraértelmezve adaptált. Megismerhető-e számunkra több száz év távlatából a 18. századi társadalom, amikor még a háborúkat is szabályok szerint vívták? Van-e keresnivalója az önzetlenségnek az ember eredendő gyarlósága és zsigeri egoizmusa mellett? Hosszan beszélünk a főszereplő, Redmond Barry, illetve későbbi nevén Barry Lyndon személyiségéről, azonosulhatóságáról; szóba kerül, hogy hátrány-e vagy előny Ryan O'Neal amerikai sztáralkata, és megpróbálunk olyan Kubrick-szereplőket keresni, akiket szeretett a rendező. Összehasonlítjuk a háromórás darab két felvonását, a főhős kalandos felemelkedésének, majd tragikus elbukásának stiláris különbségeit. És természetesen nem maradhatnak említés nélkül Kubrick technikai eszközei, a film képi megoldásai a természetes fény használatától kezdve az agresszív zoomokig. Grant Morrison All-Star Superman képregénye a kiadó weboldalán Tom Breihan "A History of Violence" cikksorozata az A.V. Club oldalán A Popkult, csajok, satöbbi podcast Hamilton adása A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket és a végefőcímünket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Stanley Kubrick munkásságával foglalkozó trilógiánkat a Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb (magyarul Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni) című filmmel nyitjuk. Az epizódban beszélünk a film keletkezésének történelmi hátteréről, ihletéséről a kubai rakétválságtól kezdve Peter George Red Alert című regényéig. Rangsoroljuk Peter Sellers három gyökeresen eltérő alakítását (a sima modorú Mandrake, a higgadt Merkin Muffley elnök úr, és az elmebeteg Dr. Strangelove), majd George C. Scott állatias Buck Turgidsonja és Sterling Hayden megszállott Jack D. Ripperje kapcsán kitérünk a férfiassággal, szexualitással kapcsolatos egyértelmű motívumokra. Stanley Kubrick rendezői eszköztárát is megvizsgáljuk, több jelenetet mikroelemezve, és kis híján az egész epizódot az utolsó egy mondatnak, Dr. Strangelove "Mein Führer, I can walk"-jának szenteljük, amely talán a "Gentlemen, you can't fight here, this is the War Room"-nál is ismertebb szállóige. Végezetül teszteljük, mitől térne ki a leginkább egy Kubrick-rajongó a hitéből: ha remake-elnék a Dr. Strangelove-ot, vagy ha folytatás készülne hozzá. John Oliver műsora a nukleáris fegyverekről A Hearts Blazing nevű társasjáték a Kickstarteren, illetve a gyártó, a Play Date weboldala A One Shot podcast improvszínészei kipróbálják a Twitchen a Hearts Blazing játékot A The Wicked + The Divine kiadói honlapja A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: [email protected] A főcímzenénket és a végefőcímünket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.