Mesélj, Anyukám!

Mennyit híztál a terhesség alatt? Visszahúzódott már a hasad? Lettek csíkjaid? Sikerült visszafogynod? Mikor kezded a fogyókúrát? Tervezed megműttetni a melleidet szoptatás után? Kérdések, amelyek hol jobban, hol kevésbé burkoltan, mégis egy olyan testet és annak átalakulását minősítik, amely egy csodát hoz, vagy hozott nemrég létre. És igen, lehet, hogy ezzel épp a tökéletességét áldoztuk fel. Nem kéne, hogy zavarjon minket, nem kéne, hogy már 2 héttel szülés után úgy nézzünk ki, mint Heidi Klum a Victoria’s Secret divatbemutatón. Teljesen normális, hogy hetek, hónapok, akár évek kellenek ahhoz, hogy visszaszerezzük a régi formánkat. És az is teljesen normális, ha nem ugyanabban a formában kapjuk vissza. Mert a szép test, a szép anyatest, amely 9 hónapig egy magzatnak adott otthont, majd egy gyermeket hozott világra, nem csak vékonyan, feszesen, kockásan, laposan, tigriscsík-mentesen tökéletes. Az úgy tökéletes, ahogy van. Erről beszélgetünk ma két különleges vendéggel: Kulcsár Vajda Enikővel, az Anyatest Projekt alapítójával és Gőbel-Szabó Szandrával, a Szeretest projekt egyik tagjával.

Bár egyre többen szülnek otthon, ma mégis ritkaságnak számít, ha valaki bábával, dúlával, otthon, családja, szerettei körében szül. Míg régen: nagyanyáink, dédanyáink idejében teljesen szokványos volt mindez. Manapság a nagyjából éves szinten kilencvenezer babából csupán pár száz látja meg a napvilágot otthon. Akik pedig a kórház falai között születnek, azoknak 40%-a születik császármetszéssel. Arról nem is beszélve, hogy hányan élik meg a napot, amely életük egyik legszebb napjának kellene lennie, traumaként. Ezt pedig a számtalan nehézséggel és kihívással járó 6 hetes, sok esetben igen magányos gyermekágyi időszak követ. Nem kevésszer szülés utáni depresszióval. De nem volt ez mindig így. Mai vendégünk Miskovics-Kobza Zsuzsanna Meső, perinatális családtámogató, akivel arról beszélgetünk, hogyan is lehet a modern, számunkra megszokott módokon kívül felkészülni egy szülésre testileg és lelkileg, hogyan lehet életet adni egy babának, majd segítséggel túlélni az első heteket, hónapokat.

Húszat ütött az óra, térjünk mi is nyugovóra. Máris csak még leszedem az asztalt, bepakolok a mosogatógépbe, kiteregetek. Leviszem a kutyát sétálni. Tekerek öt kilométert a szobabiciklin. Összeszedem a nappaliban hagyott legókat. Visszateszem a plüssállat hadsereget a tárolóba. Nyugovóra? Végre elaludtak a gyerekek, úgyhogy most betestápolózhatom a testüket, és a telefonom fényénél levághatom a körmüket. Előkészítem a holnapi ruhácskáikat, két szettet is, hogy biztosan tudjanak majd választani. Bepakolok a táskákba és letisztítom a cipellőket. Meg kell írnom egy cikket. Holnap dél a leadási határidő. Be kell időzítenem egy tucat Facebook és Instagram posztot. Öt olvasatlan email várja, hogy megválaszoljam őket. Ki kellene állítanom egy számlát, ezt a másik kettőt meg át kellene utalnom. Engedek egy hatalmas kád habos vizet, gyújtok három mécsest, elindítok egy vezetett meditációt, mert a saját gondolataimat sem hallom. Aztán olvasnék két fejezetet a könyvből, amit már két hete elkezdtem. Hajat szeretnék mosni. Egy hete készülök epilálni. Készítenék egy szolid manikűrt is. Nyílik a dugi csokoládékat rejtő fiók, pukkannak a palackok, csörrennek a boros poharak. Aludni? Bújjunk össze a kanapén, nézzünk meg egy filmet. Tudod azt, amit régen is úgy szerettünk. Vagy indítsuk el a most legnépszerűbb sorozatot és daráljuk le egy éjszaka alatt az egészet. Vagy ne indítsunk el semmit, csak élvezzük egy mást társaságát. Ha érted mire gondolok… A sor végeláthatatlan. Amint elcsendesedik a ház, beindul Anya titkos élete. Az, amire délután fél négy óta várt. Az, amiről a gyerekei mit sem sejtenek. Erről beszélgetünk ma nyolcszemközt.

Biztosan sokan ismeritek a mondást, hogy "szeretnék úgy aludni, mint egy kisbaba". Nos, én inkább szeretnék úgy aludni, mint a férjem, aki reggelente halálos nyugalommal és mosolyogva mondja, mikor rám tekint, hogy "milyen szép esténk volt, alig ébredt a gyerek!" Hasfájás, fogzás, szeparációs szorongás, oltások, betegségek, frontok és növekedési ugrás, később pedig a rémálmok, a pisilni kell, a szomjas vagyok és társaik. Mindig akad valami, amiért mozgalmasak az éjszakák egy anya számára. És ami miatt szépen lassan megtanuljuk, hogy szinte minimális alvással és annál több kávéval bizony túl lehet élni egy napot. De mivel érdemes felfrissíteni magunkat egy nehéz éjjel után? Milyen praktikákat alkalmazunk mi, hogy ne csak zombi üzemmódban éljünk túl egy napot, hanem fáradtan is anyák, nők és feleségek legyünk nap, mint nap!

A féltékenység érzése egy teljesen természetes, születésünk óta velünk lévő életösztönünk. Szerepe a fajfenntartás kapcsán létszükséges, a természetes versengés kapcsán lép életbe. A féltékenységnek számos fajtáját ismerjük. Szerelmi féltékenységgel például szinte már mindannyian találkoztunk, melynek alapja az önbecsülés sérülése vagy a csalódottságtól való félelem lehet. De mi a helyzet a testvérek közötti féltékenységgel? Milyen érzések gyötrik a gyermeket, ha például testvére születik? Hogyan tudjuk segíteni a lelkét, hogy feldolgozza a változásokat? Mit tehetünk mi anyaként, hogy könnyen kezelje a gyermekünk a féltékenység érzését? Erről beszélgetünk a mai napon Bojti Andrea gyermekpszichológussal.

Ha együtt alszunk a gyerekkel az a baj, ha külön alszunk, az a baj. Ha egy szobában alszunk vele az a baj, de ha külön szobában, akkor meg az a baj. Számtalan olyan téma van az anyukák körében, ami garantáltan vitát tud elindítani a véleménykülönbségek miatt. Ilyen az együtt alvás kontra külön alvás kérdése is. Aludjunk-e együtt a gyerekkel? Mikortól? Meddig? Egy ágyban aludjon velünk? Vagy csak az ágyunk mellett? Ha velünk alszik picinek, akkor örökké ott is marad? És ha nem alszik velünk, akkor az egyenlő azzal, hogy rossz anyák vagyunk? A mai részben ennek járunk utána.

Első hullám, második hullám, harmadik hullám. Egy éve gyökeresen megváltozott az életünk. A COVID-19 járvány és az abból eredő karantén, kifordította sarkaiból a világunk. A bezártság, a távolságtartás, a korlátozások, a maszkos, arcnélküli embertársak látványa, lassan megszokottá válik mindannyiunknak. Tudjuk, hogy a kijárási tilalom a járvány terjedésének lassítása, megállítása érdekében történik, azonban egyre erősebben érezhető a negatív hatása: az elzártság, a magány, az egyedüllét, a gyermekek ellátása, otthoni oktatása, hatalmas pszichikai terhet jelent a szülők számára. Sokszor érezzük azt, hogy nem bírjuk tovább, hogy elfáradtunk. Pihenni szeretnénk és nem csak szünetet tartani egy-egy óra erejéig. A hosszútávú érzelmi megterhelés, a mindennapos stresszhatások mentális kimerüléshez vezetnek. A kiégés veszélye fenyeget minket. Igen, minket is, épp úgy ahogy bármely szülőt. Sokáig talán szégyelltük az ezekből fakadó gondolatainkat, óvatosan fogalmaztunk még egymás között is a bennünk lévő feszültségről vagy a kiborulásainkról. A mai adásban azonban őszintén, tabuk nélkül beszélgetünk. Nyolcszemközt.

Nem lepődnénk meg, ha gyereknevelés és anyaság témakörökben a legtöbb keresés a Google-ben a ’hiszti’, ’hisztikezelés’ vagy a ’tippek hiszti ellen’ szavakra érkezett volna. Már csak azért sem, mert az elmúlt pár évben mi magunk is nem egyszer kerestünk rá ezekre kétségbeesésünkben. Szoptatni, hozzátáplálni, éjszakázni, nem aludni, fogzást túlélni, cumiról leszoktatni, szobatisztaságra nevelni – talán mindezek együtt sem olyan idegörlőek, mint amikor imádott, cuki kis totyogónk belép a dackorszakba és határozatlan ideig, de jó pár hónapig biztosan értelmetlen, indokolatlan, megmagyarázhatatlan és váratlan hisztik nehezítik meg a mindennapjainkat. Félbetörted a banánt? Belenyaltál a majdnem lecsöpögő fagyiba? Piros pólót adtál rá? Nem piros pólót adtál rá? Ránéztél? Nem néztél rá? A pokol bárhol és bármikor elszabadulhat, a hiszti bármikor kitörthet. Az úttest közepén, a supermarketben, a játszótéren, az orvosi rendelőben, a kocsiban és természetesen otthon is. De mit tehet a szülő, ha hisztizik a gyerek? Mi áll egyáltalán a hisztik mögött? Hogyan csökkenthetjük le a hisztik számát vagy rövidíthetjük le az idejüket? És hogyan éljük túl a hisztis dackorszakot mi, szülők ép ésszel, gyakorlatilag napi idegösszeroppanások nélkül? Bojti Andrea gyermekpszichológus válaszolja meg a kérdéseinket és lát el minket tanácsaival!

Külön kassza vagy közös kassza? Jó, de kinek a pénze? A tiéd? Az enyém? A miénk? Ki mit fizet? Tabu téma, nem szeretünk róla beszélni, de közben meg ha szóba kerül, mindenkinek megered a nyelve. Mindenki máshogy csinálja, mindenki úgy, ahogy neki jó. De ki, hogy csinálja? Miért pont úgy? Kinek mi vált be? A családi kassza témát járjuk körül most nagyon alaposan és őszintén – nyolcszemközt.

Az ÉvaMagazin.hu-nak adott interjújában arról mesélt, hogy rocksztárság ide vagy oda, neki nincs házvezetőnője. Pásztor Anna főz, mos, takarít, gyereket nevel, közben próbál dolgozni, nő maradni, barátnő lenni. Él bennünk egy sok szempontból téves elképzelés arról, hogyan is él, hogyan is telnek a mindennapjai egy hírességnek, méghozzá egy híres nőnek, egy rocksztár édesanyának Magyarországon. De Anna eljött hozzánk, hogy őszintén, TABU-k nélkül meséljen arról: milyen is a rocksztár anyaság, hogyan telnek a mindennapjai, és hogyan, mivel próbál meg töltődni, vagy ahogy ő mondja: jutifalatokat dobálni saját magának.

A zárt Facebook csoportunkban gyakran kérdezünk meg titeket, hogy mit szeretnétek, miről beszélgessünk. Legutóbb egy nagyon érdekes témát dobtatok be: segíteni választ találni a következő kérdésre azután, hogy életet adtunk első gyermekünknek: Ki vagyok én? Ezúttal S. Tóth Márta coach-csal fogunk beszélgetni arról, hogyan találjuk meg újra önmagunkat szülés után.

Amikor megszületik a gyermekünk és anyává válunk, rózsaszín felhőben és babaillattól mámorosan élünk meg minden napot. Ahogy cseperedik a gyermekünk, büszkeséggel telve nézzük, mennyire ügyes és milyen sokat fejlődik. Majd szépen lassan rájövünk, hogy akadnak bőven kihívások és nehéz napok is anyai létünk során. Sőt akadnak olyanok, amikor nem napsugaras minden pillanat. Van, amit nem mondanak el előre az anyaságról. Hogy lesznek fárasztó, sőt olykor idegőrlő napok. Amikor aggódunk vagy félünk, amikor a gyermekünk próbára teszi a türelmünket és kitartásunkat, vagy amikor úgy érezzük, nem vagyunk jó anyák. Amikor rácsodálkozunk, hogy ezt miért nem mondta el senki sem az anyaságról korábban? Vagy amikor vennünk kell egy jó nagy levegőt vagy forró fürdőt, hogy folytatni tudjuk tovább? Amikor titokban sírunk a fürdőszobában és úgy érezzük nem bírjuk tovább. És ezek lehet, hogy azok a pillanatok, amit nem igazán szeretnénk, hogy az anyasággal együtt járjon vagy legalábbis nem számítottunk rá, hogy lesz részünk ilyenekben is. Ebben a részben ezekről a pillanatokról fogunk beszélgetni őszintén és tabuk nélkül.

Miután édesanyává válunk, a munkahelyi feladatokat felváltja a babáról való gondoskodás: az etetés, az altatás, a pelenkázás, később pedig a játékok folytonos pakolása, a hinta lökdösése, a kismotor után szaladgálás és a végeláthatatlan meseolvasások. Az anyák többségénél azonban előbb vagy utóbb eljön az az idő, amikor vágynak vissza a munka világába. Amikor elkezd hiányozni a felnőtt társaság és Bogyót, meg Babócát szívesen visszacserélnék egy hétfő reggeli meetingre. Aztán léteznek olyan anyák is, akik annyira szeretik a munkájukat, hogy el sem tudnák képzelni, hogy évekig a homokozó szélén üljenek, hiszen a munkájuk teljes egészében az identitásuk része, ugyanakkor a gyerekvállalásra sem mondanának nemet. Karrier vagy család? Család vagy karrier? Lehet, illetve kell egyáltalán választani? Hogyan lehet a két területet egyensúlyban tartani? Erről beszélünk ma nyolcszemközt.

Még a mi anyáink, nagyanyáink igen nagy százaléka húszas éveik elején már legalább egy gyermekes édesanyák voltak, ma már egy ilyen korú anyuka kifejezetten fiatalnak számít – negatív értelemben. Sőt, ebben a korban azt várják el tőlünk, hogy tanuljunk még, vagy ami a kedvencünk: éljünk. Mintha gyerek mellett nem lehetne élni vagy a szülés után egész egyszerűen véget is érne az életünk. Emiatt sokaknál ki is tolódott a gyermekvállalás ideje, átlagosan 30 éves koruk körül vállalják a nők az első gyermeküket, és már nem kizárt, ha valaki akár 45 évesen válik anyává. Ennek ellenére mégis sokan, sőt, talán újra egyre többen mernek belevágni a gyerekvállalásba fiatalon, mint vendégünk, Nyári Dia, aki 24 évesen lett várandós. Mindig is arról álmodozott, hogy fiatalon legyen anya? Milyen volt a terhessége? Jobban bírta-e huszonévesen a szülést, az éjszakázást, mint idősebb anyatársai? És milyen egyáltalán ilyen fiatal édesanyának lenni? Erről mesél nekünk ma Nyári Diána, színésznő, a 2,5 éves Zétény anyukája.

Azt mondják, akkor jössz rá, kit utálsz csak igazán, amikor nevet választasz a gyerekednek. Akkor nincs mese, rögtön jön egy érzés, amit a név és az az ember vált ki belőled, akiével megegyezőt adnál a saját csemetédnek. Hogyan zajlott nálunk a névválasztási folyamat? Miért pont azokat a neveket adtuk gyerekeinknek, amin ma végül szólítjuk őket? Melyek manapság a legnépszerűbb nevek, amiket szülők adnak gyermekeiknek? És melyek azok a különleges nevek, amiket akár adhatnánk is – de talán nem is gondolunk rá? Erről beszélgetünk ma – ismét – nyolcszemközt.

Jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, betegségben-egészségben, fogzás, dackorszak, tinédzserkor közepette, első lépések, ölelések, diplomaosztók örömében, míg a halál el nem választ. De van az úgy, hogy a fáradságtól, kialvatlanságtól eltompult elme elfeledteti velünk az oltár előtt tett eskünket, elfelejtjük, hogy életünk párjával egy csapatban játszunk, és nem egymás ellen. Villanó tekintetek, makacs némaságba burkolózó órák, ajtócsapkodások, tányértörések, hangos szavak. Anya és Apa is bizony veszekszik olykor-olykor, néha pedig minden nap. Szülőnek lenni nem könnyű, de milyen a szülői szerep mellett férjnek és feleségnek maradni? Megváltozik a szülők közötti kapcsolat? Hogyan kezeljük a konfliktusokat? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, ezekről mesélünk ma nyolcszemközt.

Babát vár, állapotos, várandós, áldott állapotban van, terhes, de hallottuk már a felcsinálták és a bekapta a legyet jelzőket is erre az állapotra. Van, aki kikéri magának a terhes jelzőt, aztán a kilencedik hónapot taposva rájövünk, hogy van az része, amikor már tényleg nincs ennél jobb szó rá. De milyen is tényleg várandósnak lenni? Hogy telik valójában az a 9 áldott hónap? A 40 hétből mennyi szól a túlélésről és mennyi élvezhető? Kielemezzük mind a három trimesztert. Vendégünk pedig nem más lesz, mint Fatima Panka, aki őszintén mesélt arról, hogy milyen is volt ikreivel a 9 hónap várandósság – áldott állapot vagy terhesség?

2020 nem volt egy hagyományos év. Sokszor csúszott ki a kezeink közül, vált irányíthatatlanná, és csak sodródtunk az árral, az eseményekkel, várva, hogy véget érjen ez az őrületes sz@rcunami. A járvány hatására történ változások, lezárások, korlátozások, a karantén, a munkahelyek megszűnése, az óvodák, bölcsődék és iskolák megszűnése, a szórakozási lehetőségek leredukálása, a social distancing, mind olyan nem várt kihívások elé állították a szülőket, amire ha időnk van felkészülni is nehéz. Idén azonban időnk se volt. Az összezártság, a feszültségek, a bizonytalanság, a nem tudni, mi lesz holnap érzés és a szülőkre zúduló rengeteg feladat nagyon megterhelő volt. Nehéz volt türelmesnek és jó szülőnek maradni. Sokszor nem is sikerült. Az okos ember, az okos szülő azonban tanul a hibájából. Belátja, hol vétkezett és megpróbál változtatni rajta. Milyen évünk volt nekünk? Milyen hibákat követtünk el szülőként? Mit csináltunk jól? Mit szeretnénk 2020-ba elengedni, nem csinálni és miben szeretnénk jobbak lenni 2021-ben? Erről beszélgetünk ma Palya Bea énekesnővel karöltve, őszintén.

Hihetetlen, de az 50. részéhez érkezett a Mesélj, Anyukám! Sokáig gondolkodtunk, hogy milyen témával is foglalkozzunk ebben a részben... Aztán arra jutottunk, hogy mivel nélkületek, hallgatók nélkül nincs a podcast, ezért ti lesztek a főszereplők! Pár hete meghirdettük, hogy jelentkezhettek ’Az év anyukájának’, illetve nevezhettek ti is olyan anyukát, aki szerintetek megérdemli ezt a címet. Jó pár édesanya jelentkezett és még többet küldtetek ti. Úgyhogy a választás nem volt egyszerű. Végül Dr. Kecht-Gothárd Kingára esett a választás. Nem véletlenül. Ez a rész csak róla fog szólni és a végére érteni is fogjátok, hogy miért őt választottuk.

Mézeskalács illat, ünnepi fényárban úszó ablakok, karácsonyi dalok és a lakás különböző pontjait a család – de leginkább a gyerekek - elől gondosan elrejtett ajándékok. Most már nagyon a finishben vagyunk. Most már csak maximum csomagolópapírért szaladunk el a boltba, mert az utolsó tekercs is elfogyott. Vagy esetleg még egy kis szaloncukorért, mert attól félünk, kevés lesz. De most már mi is próbálunk lassítani. Befejezzük a munkát, az utolsó cikkeket is megírjuk, az utolsó posztokat is beidőzítjük. Helyüket a konyhai sütés főzés váltja fel, pár karácsonyi film a Netflixen, nagy közös családi játékok és persze az elmaradhatatlan összeveszések. Most már teljesen átjár minket a karácsony szelleme, befészkelte magát a bőrünk, a csontjaink alá. Úgyhogy ma csak a karácsonyról fogunk beszélgetni. Hogy milyen volt a mi gyerekkorunkban és milyen most, amikor mi felelünk a gyerekeink felejthetetlen karácsonyi emlékeiért. Így karácsonyozunk mi!

Babaillat, nagy séták a parkban, kacagásokkal teli közös játékok, összebújós esti mese olvasás és végül a nagy „Szeretlek Anya!” vallomás. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, hogy milyennek képzeljük az anyaságot, hát valami ilyesmit lenne. Az anyaság a valóságban azonban egy teljesen más mondatból tevődik össze. Kaka illat, 2 órás készülődés a parkba, sírással végződő közös játékok, órákig tartó altatás és végül a nagy „Nem szeretlek, Anya!” bejelentés. Milyennek képzeltük az anyaságot? És milyen a valóságban? Erről mesélünk ma nektek!

Ha megkérdezzük anyáinkat, nagyanyáinkat, milyen volt az ő idejükben anyának lenni, hogyan szültek, milyen volt a várandósságuk, hogyan készültek az anyaságra, hogyan neveltek gyereket, valószínűleg egészen más dolgokról fognak mesélni, mint amiket mi manapság megélünk. Hát és akkor miről mesélhetnének ük-ük-ük, meg szépanyáink, vagy azok a nők, akik évszázadokkal ezelőtt éltek? Őket már sajnos nem tudjuk megkérdezni, helyettük viszont a mai adásban itt lesz velünk Budai Lotti, a Rizsporos hétköznapok könyvsorozat szerzője, aki legújabb könyvében női életutakat és mindennapokat mutat be a történelemből. Érintve természetesen az anyaság témáját is és minden olyan dolgot, ami ezzel jár. A mai adásban ő segít megválaszolni a műsor címében is található kérdést: Milyen volt anyának lenni évszázadokkal ezelőtt?

Tökéletes testek az óriásplakátokon, tökéletes anyukák az Instagramon, tökéletes modellek a kifutón. Mindennek, ami körülvesz minket, tökéletesnek kell lennie. Tökéletességet várunk el a gyerekeinktől is. Az a jó csak, ha szín 5-ös tanuló, az a jó csak, ha első helyezést ér el a versenyen. A szőke kék szemű a szép gyerek, és ha makk egészséges, nincs rajta semmi furcsa, más, nem megszokott. De a világ, az élet nem ilyen. Pont a tökéletlenségétől olyan szép, csodás, és tökéletes. Attól, hogy nem vagyunk egyformák. Különbözünk, mások vagyunk. És ez így jó. De ezt látnunk kell, nem szabad elrejtenünk! A legújabb Mesélj, Anyukám! részben arról beszélgetünk, hogy miért fontos, hogy nem csak mi, de a gyerekeink is lássanak maguk körül olyat, ami más, ami nem megszokott, hogy mire ők felnőnek, a más ne legyen számukra jelentősségteljes, figyelemreméltó, különleges. A mesékben ne csak mindig a hercegnőt kelljen megmenteni, az óriásplakátokon ne csak lapos hasú nénik szerepeljenek és láthassanak a játszótéren, vagy akár egy pelenka csomagolásán is mondjuk Down-szindrómás gyermekeket, mert csak így lesz számukra megszokott, átlagos, természetes. Ha nem rejtjük el előlük a világ tökéletes tökéletlenségeit.

Amikor ezt az adást felvesszük, még 43-at karácsonyig és 25-öt kell addig aludni, hogy jöjjön a Mikulás. Pontosan tudom, mert minden reggel úgy kelünk, hogy a nagyfiamnak kábé ez az első kérdése. Amikor pedig kimegy ez a felvétel, még közelebb vagyunk mindenhez. Már tervezzük a karácsonyi menüt, írjuk a Jézuskának a kívánságlistát, készülünk az adventi naptárral, karácsonyi dalokat hallgatunk és valaki talán már a lakást is feldíszítette. De hogy készülődünk mi és a családjaink a karácsonyra? Mikortól kap el minket a karácsonyi láz? Mennyire változtatja meg a mindennapjainkat az ünnepre készülődés? Milyen ajándékokkal és hogyan készülünk? És egyáltalán milyen karácsonyra készülünk idén? Erről fogunk ma mesélni nektek – nyolcszemközt.

Magyarországon évente 8000 baba jön a világra túl korán, vagy túl kis súllyal, akiknek emiatt első napjaikat, de akár heteiket is a koraszülött osztályon kell tölteniük. Míg mi aranyórázunk, már éjszakázunk, szenvedünk a sebeinkkel és a tej beindításával, addig sok esetben ezeket a babákat édesanyjuk sokáig meg sem foghatja, karjába sem veheti, amíg nem elég erősek, nem nőnek meg elég nagyra. A súlyosodó járványügyi helyzet miatt ma a beszélgetésben mind online veszünk részt. Így vendégeink is: Szili-Tóth Zsófia, akinek kisfia rekeszizomsérvvel született, ami miatt a szülés után rögtön a Bókay Gyermekklinika Újszülött Intenzív Osztályára került. És Kálmán Annamária is, a Bandussal az élet Instagram írója, akinek kisfia a 26. hétre született, emiatt pedig 3 hónapot töltött a PIC-en, ebből 2-ben édesanyja is vele volt végig, mellette. Ma, november 17-én, a koraszülött babák világnapja alkalmából ők mesélnek nekünk.

Egész életünkben erre vártunk, hogy édesanyák legyünk. Már a fogantatás előtt is arról olvasunk: mire kell figyelni, mit hogy kell csinálni, min változtassunk annak érdekében, hogy gyermekünknek a legjobb legyen. Könyveket olvasunk, tanácsokat kérünk, bújjuk a Facebook csoportokat, kérdezünk és tanulunk, minden nap. Aztán amikor ott vagyunk, egy újszülött gyermekkel a mellkasunkon, hirtelen azt se tudjuk, mihez is kezdjünk vele. Persze, az ösztönök bekapcsolnak és segítenek. És persze, elméletben mindent tudunk arról, hogyan is kellene egy gyereket életben tartani, felnevelni. Ám rengeteg olyan dolog van, amit nem mondanak el a könyvek, sem az 1 évvel előttünk szült barátnőnk, de még a saját édesanyánk sem. Vagy lehet, hogy elmondták, csak valahogy mi siklottunk el felette? Bárhogy is legyen, a Mesélj, Anyukám! podcast legújabb részében mi most elmondjuk! Összeszedtünk nektek pár olyan dolgot, amit mi mindenképp megtanítanánk saját magunknak, ha visszamehetnénk az időben vagy azoknak a leendő édesanyáknak, akik a gyermekvállalás előtt állnak, esetleg nem is olyan soká már egy kisbabával lesz még teljesebb az életük. Kezdve a szoptatástól egészen akár a pelenkázásig, amelyre például 10 nagyon hasznos tanácsot is külön összeszedtünk!

Ha valaki képes tényleg mindent bevetni annak érdekében, hogy az ősztől tavaszig tartó időszak ne csak arról szóljon, hogy valamelyik gyerek állandóan beteg – vagy épp egyszerre az összes -, aztán valamelyik szülő is, hát az egyértelműen Anya. Illóolajat párologtatunk és masszírozunk a mellkasba, cseppentünk a fürdővízbe vagy akár a teánkba, csak hogy erősítsük a saját és az egész család szervezetét. Vagy ha már lebetegedtünk, akkor gyógyítsuk meg. Ám az illóolajok nem csak erre jók. De még mennyire, hogy nem! Az illóolajok ahogy képesek javítani a család tagjainak hangulatát, úgy tudnak a nap végén segíteni az ellazulásban, a megnyugvásban, majd az elalvásban. De számtalan más, szinte minden családban fellelhető problémákra vannak megfelelő illóolajok, legyen szó visszérről, fejfájásról, narancsbőrről vagy éppen a fiús anyák idézőjeles kedvencézéről – a letapadt fityma bőrről. A mai adásunk támogatója a Panarom, vendégünk pedig Feller Adrienne, a Panarom márka alapítója, nemzetközi aromaterapeuta szakoktató, a Panarom Aromaterapeuta Intézet vezetője, akivel átbeszéljük, hogyan is készüljünk fel a téli nagy hidegekre, az influenza szezonra, milyen illóolaj jó az immunrendszerünk megerősítésére, a légúti megbetegedésekre, melyek a legjobb vírus- és baktériumölő, vagy éppen fertőtlenítő olajok. De nagyon sok minden mást is megkérdezünk még Adrienne-től, hiszen most mi magunk is majdnem mind, mint illóolaj használó családok képviselőiként is vagyunk jelen. És még ha most amatőr szinten is, de kihasználjuk, hogy eljött hozzánk Adrienne, akivel megpróbáljuk professzionális szintre emelni a tudásunkat – és ezzel együtt a tiéteket is!

Amikor még csak egy gyerekünk van, azt hisszük, hogy sosem voltunk, de talán már nem is leszünk ilyen fáradtak az életben. Majd megérkezik a második, esetleg a harmadik gyerek is, és hirtelen nem is tudjuk, hogy ugyan miben fáradtunk el 1-2 gyerekkel azelőtt? Az első gondolata általában mindenkinek az, hogy áhh, egy gyerekkel minden könnyebb. Hiszen egy helyre mész vele reggel, egy gyereket etetsz, egy gyereket öltöztetsz és és eggyel játszol. Egy gyerek igényeit kell csak figyelned. De ha jobban belegondolunk, hosszú távon azért több szempontból is meglehet az előnye egy vagy több testvérnek is. Egy állandó játszópajtás, aki néha levált, vagy akár egy kis segítség, aki legalább pár percig figyel a tesóra, amíg mondjuk mi egyedül elmegyünk a mellékhelyiségbe. Mai vendégünk a 4 gyermekes Tóth-Tenkő Bernadett, aki 3 kislánynak és egy kisfiúnak az édesanyja. Vele fejtegetjük a több gyerekes létünk kérdéseit, elevenítjük fel, hogy milyen is volt egy gyerekkel, és beszélünk arról, hogy szerintünk melyik a könnyebb, egy vagy több gyerekkel az élet.

Amikor megszületik a gyermekünk és édesanyává válunk, hirtelen nagyon sok minden megváltozik az életünkben és egy sor olyan képességgel kell felruháznunk magunkat, amire korábban nem is gondoltunk volna. A végeláthatatlannak tűnő éjszakák után az energiáink feltöltése egy bögre kávéval, a türelmünk, amivel rengetegszer képesek vagyunk elmagyarázni ugyanazt a dolgot a csemeténknek és a kreativitás, amivel egy-egy kitörni készülő hisztit előzünk meg. Vagy éppen azok az apró hazugságok, amiket mi magunk között szólva csak anyai huncutságoknak hívunk! Ebből sajnos nem ehetsz, mert csípős! Nem, persze nincs benne zöldség! A Mikulás és a Húsvéti nyuszi is látja, ha nem fogadsz szót! Sajnos elromlott a TV, ma nem tudsz mesét nézni! Csupán pár azok közül a mondatok közül, amiket mi magunk is mondunk a gyermekeinknek. Nem akarunk mi rosszat, de néha valljuk be, becsúszik egy-egy ilyen vagy ehhez hasonló anyai huncutság! A mai adásban ezekről az apró, ártalmatlan hazugságainkról fogunk mesélni nektek, amiket a gyermekeinknek mondunk, ha meg akarunk úszni egy rizikós helyzetet szülőként.

Nem minden kislány szeret babázni és nem minden kislány álma, hogy ha nagy lesz, anyuka lesz. Sőt, felnőttként sem álmodozik gyermekvállalásról, az anyaságról minden nő. Így volt ezzel Bánhidi Dóra, a Jógakaland alapítója is. Aztán az élet átírta a forgatókönyvet. Megérkezett az életébe kisfia, Ármin, aki alapjaiban változtatott meg Dóri körül és Dóriban is mindent. Az anyaság hatására egy új nő született, aki már tudja, már látja, hogy az anyaság nem elvesz sem belőlünk, sem az életünkből, hanem pont hogy hozzátesz. Erre Dóri és a Jógakaland története az egyik legjobb példa! De mit szólt hozzá, amikor kiderült, hogy kisbabát vár? Milyen volt az első találkozás? Milyen a kapcsolata a kisfiával és miben változott a véleménye az anyaságról most, hogy már ő maga is édesanya? Ezekről faggattuk Dórit.

Bármely szerettünk elvesztése felfoghatatlan és elviselhetetlen fájdalom, de talán mondhatjuk azt, hogy mind közül az egyik legnehezebb, amikor a saját gyermekünket veszítjük el. Pedig sajnos nagyon sok, túlságosan is sok szülőnek, édesanyának kell megtapasztalnia ezt a hihetetlen fájdalmat. A statisztikák szerint minden negyedik terhesség végződik spontán vetéléssel, azaz minden orvos által megállapított várandósság 25 százalékából nem születik gyermek. Vagy nem élve születik meg. Október 15. a perinatális gyász világnapja, vagy ahogy itthon jobban ismerik: a babagyász világnapja, amely apropóján Jeszenszky Éva és Markó-Nagy Julianna jöttek hozzánk ma mesélni. Mert sajnos van miről mesélniük. Évi a várandóssága 36. hetében, Julcsi pedig az 5. hónapban elveszített gyermekekét gyászolja.

Egy anya számára 1 nap 72 órából áll. Legalább. Bár valljuk be őszintén: mi magunk közben nem így érezzük. Mi ugyanis azt érezzük, hogy ha valamiből soha nincs elég, hát az az időnk. Anyák vagyunk, feleségek vagyunk, tanítónők vagyunk és szakácsok vagyunk, takarítónők és házvezetőnők, sokunk dolgozó nő is, barátok, lányok, testvérek és kollégák, de ha kell, ápolónők vagyunk, cirkuszi bohócok, LEGO nindzságók, Barbie babák, Bogyó vagy Babóca, de akár Sky is a Mancs őrjáratból. Ja, meg néha szimplán csak egy átlagos nők vagyunk, aki elnyúlna az ágyban, egyik kezében egy finom pohár borral, másik kezében pedig egy jó könyvvel és olvasnánk hajnalig. Ha nem is jut időnk minden nap mindenre, vagy bizonyos dolgokra olyan sűrűn, mint amennyiszer valójában szeretnénk, de valahogy azért mégis megoldjuk. Amit pedig mégse sikerül beszuszakolni a 72 órás napjainkba, azt most jól megkérdezzük Hegyi Tímea időgazdálkodási tanácsadótól, hogy hogyan lesz még arra is időnk.

Papa-Mama-Gyerekek... 1 lakás, 2 gyerek, 4 kerék... Számtalan, ezekhez hasonló, bevésődött közhelyet hallva nőttünk fel, vagy nevelkedtünk, melyek lényege, hogy egy család egy apából, egy anyából és azok gyermekeiből állhat. Csak és kizárólag. 2020-ban azonban már tudjuk és bátran ki is jelenthetjük, hogy ’klasszikus’ családmodell nincs. Családok vannak. Egyszülős családok. Egy gyerekes családok. Nagycsaládok. Elvált családok. Mozaik családok. Szülő nélkül maradt családok. Gyerek nélküli családok. Speciális igényű gyermeket nevelő családok. Többnyelvű családok. Örökbefogadó családok. Szivárványcsaládok. CSALÁDOK. Ebben az adásunkban vendégünk két anya, Rebeka és Judit, akik egy párként, egy szülőpárként nevelik hamarosan 2 éves ikerlányaikat. Hogyan lettek egy család? Miként telnek a mindennapjaik? Milyen nehézségekkel kellett és kell nap mint nap megküzdeniük? Erről és még sok minden másról fognak nekünk mesélni.

Fiú vagy lány? Mindegy, csak egészséges legyen... De mi jön azután, ha kiderül, hogy nem egészséges? Hogy kacifántos? Ahogy én magam általában mondani szoktam? Ezekről általában nem beszélünk. Az érintettnek nyilván fáj beszélni róla, a kívülálló pedig nem mer kérdezni. Ha meg merünk, akkor nem tudjuk, hogy hogyan kell, mit lehet, egyáltalán mit illik kérdezni. A mai adásban Dóri kicsit a vendégünk is lesz, akinek ugyanis második gyermeke, Zoárd Down-szindrómával született. Ő erről fog mesélni. És meghívtuk még közénk Berkeiné T. Petrát is, aki Olívia lányáról, a kislány állapotáról és arról fog mesélni, hogy milyen is egy speciális igényű gyermek anyukájának lenni.

Ahány gyerek, annyi féle képpen esznek. Ismerünk, sőt, nekünk magunknak is vannak a fényevőtől kezdve a mindenevőn át olyan gyerekünk, aki csak üres tésztát hajlandó enni, vagy éppen csak pizzát, aki zöldséget nem akar enni vagy bármit, ami pépes. De hallottunk már olyanról is, aki a zöld színű ételeket kerüli, aki már pár hónaposként utálja húst, tehát aki csak egészen kicsit vagy akár extrém módon válogatós. Ebben az adásban mi is mesélünk arról, hogy mit esznek vagy éppen nem esznek a saját gyerekeink, de a hozzátáplálás hazai nagykövetét, a Manó Menüs Ambrus Évit is meghívtuk, akinek első könyve, az Anya, kérek még! után nemrég jelent meg a Válogatós gyerekek című könyve, amelyben Évi tippekel, praktikákkal és sok-sok recepttel próbál segíteni a kétségbeesett szülőknek, hogyan hozzák meg rosszul vagy akár sehogy sem evő gyerekeik kedvét az evéshez.

Mintha manapság divat lenne a házasság utáni, de különösen a szülés utáni szexről – egészen pontosan annak a nem létéről beszélni. Amit tény, hogy a gyermekvállalás után nehezebb megoldani, és valószínűleg nem is szexelünk már napi kétszer, mint kapcsolatunk hajnalán. A női-férfi szerepek mellé bejönnek az anyai-apai szerepek és az ezzel járó feladatok, ami bizony elég sok időnket és energiánkat veszi el, így nem biztos, hogy annyi időnk jut egymásra. Sőt, egy fárasztó, hisztivel, szoptatással, dacoló gyerekkel, kakis pelusokkal teli nap után nem is biztos, hogy egyáltalán kívánjuk az együttlétet. De az is lehet, hogy pont arra vágyunk! Hogy változik a szexuális életünk onnantól, hogy gyermekünk megfogan? Milyen nagy pocakkal szexelni? Kívánósabb-e a kismama? Milyen 6 hét gyermekágy után az első együttlét? És hogy lehet megoldani az együttléteket 2 vagy akár 3 gyerek mellett is? Erről beszélgetünk ma, vendégül pedig Horváth Melittát hívtuk, aki a Natural Baby Birth oldal megalapítója és két gyermeke apjával nagyon odafigyelnek a rendszeres házaséletre. Olyannyira, hogy ha lányaik nagyon belemerülnek a játékba, kihasználják és akár napközben is elvonulnak pár percre a fürdőszobába, hogy együtt legyenek.

„Tervezett volt?” „Most aludd ki magad!” „Ne vedd fel rögtön, mert elkényezteted!” „Jó baba?” Bántó mondatok, kéretlen tanácsok és nem illendő kérdések, amiket akár napi szinten is megkap egy édesanya. Ha akarja, ha nem. Egy közeli családtagtól épp úgy, mint az utca emberétől. Pedig azt hihetnénk, felnőtt emberek lévén tudjuk már, hogy mi illik. De nem. Még mindig nem. Ebben az epizódban összeszedtük az idézőjelben kedvenc mondatainkat, amelyektől talán már ti is, de mi már biztosan a falnak megyünk.

5 és fél éve vagyok édesanya, és úgy nagyjából 5 éve arra a kérdésre, hogy ’Hogy vagyok?’ – már nem is mondom azt, hogy fáradtan. Ez ugyanis elég hamar az alapállapotom lett – és maradt is, mióta már két gyermekes anyuka vagyok. És úgy látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Mert egy anyának nincs olyan, hogy leül egy kicsit olvasni, pihenni. Nincs olyan, hogy itt a hétvége és akkor kialudjuk magunkat. Sőt, van, hogy hétfőn úgy érezzük, hogy a hétvégét a munkahelyünkön, munkával fogjuk kipihenni. És akkor még nem is firtattuk azt a kérdést, hogy van-e lehetőségünk ténylegesen pihenni néha, van-e segítségünk, aki legalább néha át tud venni tőlünk ezt azt, hogy tudunk-e úgy nyaralni, hogy az tényleg nyaralás legyen és ne ugyanolyan gyerekfelügyelet, csak egy másik városban, országban. Ebben a részben a vendégünk két bevallottan fáradt édesanya: az 1 évesen is éjjelente legalább 4-szer, de akár 15-ször is ébredő Jojó édesanyja: Vighné Boóc Judit és Héda Veronika, a Gyerekekkel csavargó blog szerzője, akinek a fáradtságáról 3 gyermeke gondoskodik: 9 és 4 éves lányai és lassan 2 éves kisfia.

Vannak, akiknek simán megy, vannak, akiknek csak sokadszori próbálkozásra jön össze, és vannak olyanok is, akiknek orvosi segítségre van szükségük ahhoz, hogy teherbe essenek. A friss statisztikák szerint évente több száz olyan újszülött jön a világra, akik ezeknek az orvosi módszereknek köszönhetik életüket. A mesterséges megtermékenyítés, mint téma pedig ma már nem tabu, de így is egy-egy személyes történet biztosan sok nőnek adhat erőt. Éppen ezért vendégeink ebben a részben saját szülőségükhöz vezető útjukról mesélnek. Csík Heni, kiadónk, a Marquard Media Mo. Kft. brand menedzsere, a hamarosan 5 éves ikrek: Dani és Dorina anyukája, inszeminációval esett teherbe, Salamon Adrienn, a 4 éves Bibi és hamarosan 1 éves Zakariás anyukája, aki a lombikbébi programig ment, hogy édesanya lehessen.

Hogy menjen-e bölcsibe a gyerek vagy ne, egy olyan kérdés, ami súlyos gondolatokat, akár szorongást és görcsöket is okozhat egy édesanya számára. Mert itthon valahogy még mindig él az a vélemény, hogy egy gyereknek minimum 2, de inkább 3 éves koráig az anyja mellett a helye, hogy nem kell neki a társaság, mert ilyenkor még úgysem együtt, hanem inkább egymás mellett játszanak. De a sokszor kéretlen tanácsok is azt mondják, hogy “szaranya” vagy, ha úgy döntesz, vagy ha úgy tudod megoldani az életed, hogy bölcsödébe jár a gyereked. Persze szuper, ha egy anyuka otthon tud és akar maradni és úgy adni meg mindent a gyerekének. De valóban rosszabbul jár az, akinek bölcsibe kell menni? Egyáltalán van-e a témában jó vagy rossz, nem inkább a gyerek és a saját személyiségünket kell megvizsgálni, mielőtt mások mondatai a saját valóságaink fölé kerülnének? A témában beszélgetőtársaink Domján Mia a satnamjoga.hu alapítója, jógaoktató egy két éves kislány Lili anyukája és Záborszky Zsófia az Anyatükör nevű oldal alapítója, pszichológus egy 2 éves kisfiú anyukája.

Egy test, ami legalább egyszer az életében már kihordott, táplált egy másik életet. Ami átment a szülés fájdalmán és gyönyörűségén, ami szolgálatot tett anyának és gyermekének. Egy test, ami visszaalakult - vagy nem… ezzel okozva akár lelki és fizikai fájdalmat, könnyeket, önbizalomvesztést. Mi anyukák mások vagyunk, de számos dolog közös bennünk, mint például az, hogy szülés után valamennyiünk teste megváltozik. És ez így természetes. De hogyan viszonyulnak anyák saját, a várandósság és a szülés utáni külsejükhöz? Akik a testükről mesélnek, Sándor Orsi televíziós műsorvezető, modell, egy 5 és egy 6 éves kisfiú anyukája és egy visszatérő vendégünk: Bitay Andi, blogger, egy mindjárt 6 éves kisfiú, Dávid anyukája.

Nagyon nehéz heteken van túl minden dolgozó és nem dolgozó, vállalkozó és alkalmazott édesanya. Ám úgy gondoljuk, hogy kifejezetten nehéz lehetett ez az időszak a vezető pozícióban lévő anyák számára is. Akikről bár azt feltételezzük, hogy könnyű dolguk van, hiszen bébiszitterek, takarítónők és titkárnők tömkelege segít nekik, illetve old meg helyettük nagyon sok dolgot, még ha ez egyébként így is van – de a beszélgetés során erről is mesélnek majd -, a koronavírus járvány idején ők sem vehették igénybe ezeket a segítségeket. Hiszen még a saját szüleinkkel, nagyszüleinkkel sem találkozhattunk az egészségük megóvása érdekében, a kijárási korlátozás, a karantén miatt, nem hogy idegenekkel. De hogyan vezettek hónapokig otthonról egy egész céget, menedzselték a home ovit és a home schoolt és törődtek magukkal, maradtak nők a vezetői, az anyai és a feleség pozíciók mellett? Erről is beszélgetünk két meghívott vendégünkkel: Csoknyainé Gertivel, a magyarországi dm ügyvezetőjével, aki egy 14 éves nagylány édesanyja és Óhidi Zsuzsival, kiadónk, a Marquard Media Magyarország Kft. ügyvezető igazgatójával, aki a 7 éves Félix édesanyja és a 9 éves Soma édes mostohája.

A lányok többnyire – tisztelet persze a kivételnek – babáznak, egész pici koruktól fogva. Ha megkérdezünk akár egy 3-4 éves kislányt, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, akkor 10-ből 8 azt mondja: anyuka. Bezzeg a fiúk. Ők autóznak, rendőrök, űrhajósok és buszvezetők szeretnének lenni, és például az én kisfiam nemrég azt mondta, hogy neki én leszek a felesége, a kishúga pedig az ő nagy szerelme. Nem tud egyelőre más családban gondolkodni, még a jövőre nézve sem. Nincs is ezzel baj, így vagyunk kitalálva. De aztán mégis eljön a fiúknál, vagyis hát a férfiaknál is, kinél előbb, kinél később az idő, amikor saját családra vágynak, gyermekekre. És aztán apukák lesznek. Minden évben június harmadik vasárnapja apák napja és arra gondoltunk, hogy ez alkalomból ezúttal egy Mesélj, Apukám! Különkiadással jelentkezünk. Vendégeink két édesapa: Bus István, az Apa magazin főszerkesztője, egy 9 éves kislány, Stefi apukája és Zubor Imre, zenész, trombitatanár, egy 2 éves kislány – Emma, és egy 5 éves kisfiú, Máté apukája – talán már kitaláltátok: Rozi férje és gyermekeinek apukája.

Timi 2 gyermekes édesanya, aki hozzánk hasonlóan az elmúlt heteit, hónapjait karanténban, otthon töltötte. De ő nem úgy, mint a nagy többség - mint mondjuk mi - önkéntes karanténban. Ő megkapta a piros matricát az otthonuk bejáratára, ugyanis Timinél március 21-én igazolták a COVID-19 vírust. A története akkor megjelent az ÉvaMagazin.hu oldalon, ám arra gondoltunk, hogy közel 3 hónap elteltével megkérjük, mesélje el nekünk, hogy volt, hogy van, hogy tényleg olyan durva-e ez a vírus, hogyan élte meg ő ezeket a heteket és hogy érzi magát most. Ezúton is köszönjük Buday-Kollárik Tímeának, hogy elfogadta a meghívásunkat és mesélt nekünk, és nektek is.

A csökkenő tendenciát mutató új koronavírus fertőzöttek miatt jelenleg nem vagyunk karanténban és feloldották a kijárási korlátozást is. Az egészségügyi és higiéniai előírásokat, valamint a javasolt közösségi távolságtartást azért többnyire tartjuk, de 9-12-ig még mindig az idősek vásárolnak, a 65 év alattiak vagy ezen idősáv előtt, vagy utána. Nemrég pedig, amikor megkérdeztük a Famiily.hu olvasóit, hogy készülnek a nyárra, nyaralásra, viszik-e iskolai-óvodai vagy bölcsődei ügyeletbe gyermekeiket, a válaszadók nagyobb százaléka mondta azt, hogy nem készülnek sehova, maradnak otthon, karanténban. De még a gyerekeiket sem tervezik nagyszülőkhöz vinni. A belföldi nyaralástól azonban a már említett szabályok betartásával nem zárkóznak el. Ezért arra gondoltunk, hogy ezúttal beszélgessünk arról, hogy merre és hova mehetünk majd gyerekeinkkel, a családdal a nyáron anélkül, hogy félnünk kelljen a megfertőződéstől. És hogy az idei egy szuper nyár legyen, élményekkel, szép emlékekkel teli, és ne csak a négy fal között üljünk. Hogy igazi szakértők lássanak el minket és titeket is hasznos tanácsokkal, tippekkel, segítségünkre Váradi Zsuzsanna érkezett a Magyar Turisztikai Ügynökségtől, aki két gyermekes édesanya, és jelenleg egy 4 hónapos babával van otthon. És itt volt velünk velünk Frankó Ágnes anya blogger, a Lábnyomok.hu blog szerzője és a KidsOasis . minősített családbarát szálláshelyek - Nonprofit Kft kreatív és vendégkapcsolati vezetője, aki 3, már nagyobb gyermek anyukája: egy 16 évesé és egy 13 éves ikerpáré.

Ezt a témát egyszer már feldolgoztuk, ám külön kérésre, személyes okok miatt törölnünk kellett. Viszont soha annyi kommentet, üzenetet nem kaptunk, mint e téma kapcsán, mert a legtöbbeteknek sok negatív élménye, tapasztalata van a témában. Bár szerencsére nem csak negatívak. Ezért úgy döntöttünk, feldolgozzuk még egyszer a témát - de most veletek. Jelentkezhettetek és ezúttal egy olvasónkkal, a kétgyermekes Olsen Annával és a Famiily.hu Tudatos Mamijával, a fenntarthatóság szakértőjével, Földi Barkával beszélgetünk és mesélnek ők, hogyan változott, vagy nem változott nekik a baráti körük azután, hogy anyává váltak.

Ha a gyerekek tévénézési szokásairól, vagy a tablet és okostelefon nyomkodásról szóló cikkekre keresünk rá, igazából csak és kizárólag olyanokat találunk, amelyek óva intik a szülőket attól, hogy ezekhez az eszközökhöz nyúljanak, bármilyen körülményről is legyen szó. A szülőktől viszont sokszor azt halljuk, hogy nem tudják máshogy megoldani, illetve, hogy ezek a technikai kütyük vagy a mesék nézése annyira az életünk részeivé váltak, hogy kár korlátozni, ilyen a világ. De vajon mi az igazság? És ilyenkor, amikor fél lábbal még a karanténban vagyunk, amikor mi home office-ban, a gyerekek meg otthon vannak velünk, mégis hogyan oldjuk meg a mindennapokat például a tv bekapcsolása nélkül? Beszélgetőpartnereink Horváth Bernadette fotós, a Pár Perc Mese podcast létrehozója, egy 3 éves kislány, Alba Mira édesanyja és Török Csenge pszichológus, a Miniszkóp.hu oldal szerkesztője, a 22 hónapos Samu anyukája, és kismama is, aki júliusra várja második gyermekét.

Bármennyire is úgy indulunk neki, hogy a szüléseknek van egy pontos forgatókönyve, aki már túl van legalább egyen, az tudja, hogy ez nincs így. Ahány szülés, annyi szüléstörténet. Ezért arra gondoltunk, hogy időnként megosztunk érdekes szüléstörténeteket, pozitívat, negatívat, otthonit, kórházit, császárt és természeteset egyaránt. Első alkalommal két olyan mesélőnk van, akik nem csak a maguk szüléstörténeteiről tudnak mesélni, de mivel nap mint nap rengeteg más édesanya történetével is találkoznak, így másokéról is tudnak mesélni. Vendégeink Hadas Kriszta, kétgyermekes édesanya, a Jön a baba! műsor szerkesztő-műsorvezetője és Horváth Melitta, a Natural Baby Birth Instagram oldal megalapítója, szintén két gyermekes anyuka.

Számunkra is hihetetlen, de ez már a 20. Mesélj, Anyukám! podcast adásunk! Ezért arra gondoltunk, hogy most nem lesznek vendégek, sem fix témánk. Kérdezhettetek minket a különböző közösségi média felületeinken, mi összesítettük a kérdéseket, és ebben az adásban válaszoltunk rá. Miért lett Mesélj, Anyukám! a műsor címe? Volt-e olyan téma, ami kínos volt a számunkra? Lesz-e Mesélj, Apukám? És mit gondolunk a korai bölcsi kezdésről? Melyek a tényleg hasznos dolgok egy babához? És milyen könyvekkel készültünk a gyermekeink érkezésére? Mindenre válaszoltunk, mindenről őszintén meséltünk - ahogyan azt a műsortól már megszokhattátok. Reméljük, a következő 20 adásban is velünk tartotok majd! :) Zenék: Forest by Vlad Gluschenko https://soundcloud.com/vgl9 Creative Commons — Attribution 3.0 Unported — CC BY 3.0 Free Download / Stream: https://bit.ly/forest-vlad-gluschenko Music promoted by Audio Library https://youtu.be/OMjF_LLOiC0 Feel Better by Roa Music https://soundcloud.com/roa_music1031 Creative Commons — Attribution 3.0 Unported — CC BY 3.0 Free Download / Stream: https://bit.ly/feel-better-roa-music Music promoted by Audio Library https://youtu.be/u0dGUeJnB54

"Magyar anyák külföldön" néven egy külön interjú-sorozat olvasható a Famiily.hu-n, amelyek többségét a Mesélj, Anyukám podcastunk egyik műsorvezetője, Ruttner Kata készített. A sorozatban arról mesélnek az interjúalanyok, hogy milyen anyának lenni egy másik országban, másik kultúrában, milyen a terhesgondozás, a szülés és milyen az életük a családoknak, az anyukáknak és gyermekeiknek a szülés utáni időszakban. Ezen interjúk sikerén felbuzdulva nemrég arra gondoltunk, hogy kéne egy adás, amelyben ilyen, külföldön élő magyar anyukákat kérdeznénk meg, de most nem ezekről a dolgokról, hanem arról, hogy telnek a mindennapjaik most, a koronavírus-járvány ideje alatt. Amerikából, Bostonból a kétgyermekes Gellért Évi, Finnországból pedig a 4 gyermekes Pataricza Dóri mesélt nekünk. Zenék: Forest by Vlad Gluschenko https://soundcloud.com/vgl9 Creative Commons — Attribution 3.0 Unported — CC BY 3.0 Free Download / Stream: https://bit.ly/forest-vlad-gluschenko Music promoted by Audio Library https://youtu.be/OMjF_LLOiC0 Feel Better by Roa Music https://soundcloud.com/roa_music1031 Creative Commons — Attribution 3.0 Unported — CC BY 3.0 Free Download / Stream: https://bit.ly/feel-better-roa-music Music promoted by Audio Library https://youtu.be/u0dGUeJnB54