16. Az olvasás jövője: utópia vagy disztópia?
Woody Allen mondta egyszer: „Beiratkoztam egy gyorsolvasó tanfolyamra, és húsz perc alatt elolvastam a Háború és békét. Oroszországról szól.” A mai, felgyorsult és digitalizálódott életünkben az olvasás sem ugyanaz, mint száz évvel korábban. Nap, mint nap rengeteg különböző témájú írott tartalmat fogyasztunk – bulvárcikkeket, gazdasági elemzéseket, időjárásjelentést, e-maileket, tweeteket és még az ásványvizes üveg palackján található leírást is – ami egyre inkább azt eredményezi, hogy a figyelmünk megoszlik, és egyre kevesebb ideig tudunk egyszerre egy dologra fókuszálni.
Audio is streamed directly from the publisher (chrt.fm) as published in their RSS feed. Play Podcasts does not host this file. Rights-holders can request removal through the copyright & takedown page.
Show Notes
Az olvasás nem csupán a szépirodalmi regények fogyasztását jelenti. Olvasunk akkor is, amikor felszállunk a buszra és megnézzük a menetrendet. Olvasunk akkor is, amikor megnyitjuk a munkatársunk által küldött e-mailt, de akkor is, amikor a bevásárlóközpont mosdójában kihelyezett piktogramos tájékoztatóra nézünk. Az olvasás velünk van a nap minden órájában, a hét minden napján. De mi a helyzet az olvasás jövőjével?
Legújabb epizódunkban visszatérő vendégekkel beszélgettünk az olvasás jelenlegi aspektusairól és jövőbeli kilátásairól. Hódi Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott Pedagógiai Intézetének adjunktusa és Tóth Edit, az MTA Képességfejlődés Kutatócsoportjának tudományos munkatársa segítettek eligazodni a rengeteg kutatás és trend között, ami az olvasás és az olvasó ember témáját illeti. Kiderül, hogy miért olvasunk egyre kevesebbet szórakozás céljából, miért fontos a gyerekeket másfajta megközelítésből motiválni az olvasásra, miért van a modern embernek két, párhuzamos olvasási technikája. Miért részei az emojik az írásbeli kommunikációnak, mi az a funkcionális analfabetizmus és milyen utópiák vagy disztópiák jelentek már meg az olvasás jövőjéről a világban.