Parallaxis Univerzum

A kéthetente jelentkező rádiós kozmikus háttérműsorunk legfrissebb adásában mi másról is lehetett volna szó, mint a NASA múlt heti bejelentéséről, mely szerint vízmolekulák jelenlétére utaló spektrumvonalakat figyeltek meg a Hold felénk forduló oldalán.

Bolygónkat napról-napra bombázzák kisebb-nagyobb meteorok. Már a Földtörténet korai szakaszában nemcsak sortűzként bombázták planétánkat, de rögtön egy kisbolygó, a Theia ötközött a Földnek, ami végül holdunk kialakulását eredményezte, mely lelassította bolygónk forgását és stabilizálta a Föld tengelyének dölöngélését, hogy aztán az üstökösök megtölthessék az óceánokat. Ez pedig nagyban hozzásegítette a bolygó első lakóit, hogy kilépve az őslevesből sok-sok évmillió alatt egy olyan fajjá fejlődjenek, amik majd' kétszázmillió évig uralták bolygónkat, hogy aztán a Yucatán-félsziget fölött felrobbanó üstökös hazavágja a dinók hétvégi terveit, és teret adjon mókuscickány őseinknek, hogy aztán itt, ebben a műsorban erről a témáról beszélgethessünk. De az univerzum máig fitoktatja erejét, és ad ízelítőt bolygónk múltjából: emlékezzünk a 2013-as oroszországi vagy a 1908-as Tunguszkai eseményre.

Hol volt, hol nem volt, olyan négy és fél milliárd évvel ezelőtt, vagy egy kicsit még annál is régebben, volt egyszer egy gyanúsan átlagos, nagyjából százezer fényév átmérőjű spirálgalaxis, s annak a külsőbb tartományaiban egy szörnyen közönségesnek látszó sárga törpecsillag. ..

Az új Parallaxis Podcastben is feketelyukaztunk egy jót, de utána valóban ráfordultunk a "világvége utáni világ" ügyére. Szóbakerült a csernobili lezárt zónától a klímaváltozáson és zombiapokalipszisen át Ray Bradbury-ig és Tarkovszkijig minden, ami posztapokaliptikus, még ha nem is tudtunk teljesen megegyezni abban, hogy ez a szó mit is jelenthetne a gyakorlatban. Egy biztos: érdekeset beszélgettünk!