Igaz történetek

Hol végződik a lelkiismeret és hol kezdődik a bűntudat? Érezhetünk bűntudatot anélkül is, hogy erre okot adtunk volna? A mások életének alakulásáért mennyire vagyunk felelősek? Zene: Bonfire – An Jone (témazene); Forest Lullabye – Asher Fulero, Staycation – Corbyn Kites (epizód)

Sokunknak voltak már kisebb-nagyobb balesetei, fenyegető, akár kétségbeejtő helyzetei. A kérdés mindig az, hogy később mit őrzünk meg ezekből a kellemetlen, néha fájdalmas élményekből, mit viszünk magunkkal egy „lelki-szellemi elsősegély-csomagban”, amihez későbbi nehéz helyzeteinkben is vissza tudunk nyúlni. Zene: Bonfire – An Jone (témazene); Allégro – Emmit Fenn; Jazz Mango – Joey Pecoraro (epizód)

Amikor az ember hirtelen úgy érzi, nincs kontrollja az élete felett; az életveszély érzése mellett talán ez a legfélelmetesebb lelkiállapot. Témazene: Bonfire – An Jone, epizódzene: Wander – Emmit Fenn; Mind Stream – Chris Haugen.

Kérdezz meg egy tapasztalt orvost, volt-e olyan esete, amire évekkel később is élénken visszaemlékszik. Szinte biztos, hogy rögtön akár több történetet is elmesél majd. Epizód zene: Before I go/RKVC; Témazene: Bonfire/An Jone

Egy tanár imád viccelődni, de amikor egyik diákja úgy gondolja, egyszer ő vicceli meg a tanárt, a tréfa nem úgy sül el, ahogy azt remélte. A második történet egy fiatal nyomozó és egy kiskorú bűnelkövető sokéves barátságáról szól.

A téli ünnepek idején talán kicsit eltűnődünk azon, hogy az életünk milyen törékeny, milyen kiszámíthatlan.

Őszintén szembenézni a valósággal, és vállalni ennek a következményeit – ehhez bátorság kell. És ha nem is rögtön, de előbb-utóbb kiderül, megérte.

Sokunk életében eljön a pillanat, amikor egyszercsak másképp tekintünk az életünkre. Ez lehet egy nem várt esemény, egy baleset, egy fontos találkozás, egy szerettünk elvesztése. Erről szól a mai két történet.

Az életben egyvalami állandó: a változás. Ha ezt belátjuk, és a változásnak nem ellenállunk, hanem beengedjük az életünkbe, annak rengeteg pozitív hozadéka van.

Az mindig izgalmas, amikor a saját kultúrádra, szokásaidra, a mindennapi életed dolgaira egy külföldi szemszögéből nézel. Ezért is különleges a mai történet, amit egy már hosszú ideje itt élő amerikai nő, Miriam Grunwald mesél második gyereke születésének körülményeiről Budapesten.

A mai két történetet olyan jelenségek kapcsolják össze, amik sokunk, talán mindannyiunk életében előfordultak már, de utólag sem tudunk rájuk egyszerű magyarázatot találni. Zene: Always the Same – SefChol; Auckland – VYEN (epizód), Bonfire – An Jone (téma)

Bűnöző, gyilkos, besúgó, spicli – ezek a szavak azonnal elutasítást keltenek mindenkiben. Nem akarsz ilyen embereket ismerni, nem érdekel, hogy kicsodák valójában, és miért váltak azzá, akikre ezek a szavak ráillenek. A mai epizód kicsit közelebb hozza ezeket a sorsokat.

A kamaszkorban elképzelt, vágyott életutat sok minden átírhatja: egy maradandó élmény, egy váratlan találkozás, szerencsétlen esetben egy betegség, nem is beszélve a szülői elvárásokról. A mai epizódban két tizenéves lány nem mindennapi történetét halljuk.

A félelemről és a megmagyarázhatatlanról szól ez a két történet…

A mai két történetben a közös a veszteség. Mi játszódik le egy anya fejében, mikor elveszti hároméves kisfiát? És hányan kerülünk olyan helyzetbe, mikor egy elhibázott megállapodás révén elesünk több száz millió dollártól?

Két történet a gyerekkorból. Mindkettőben történt egy napon valami, ami így vagy úgy, de máig meghatározó a két történetmondó, Bánki György pszichiáter és Kocsis Tibor filmrendező életében.

Egy apa elmegy az iskolaigazgatóhoz, hogy megvédje fiát a botránytól, aztán váratlanul szembetalálja magát gyerekkori önmagával… Egy anya elviszi kislányát Szibériába egy csodadoktorhoz, akitől segítséget remél a lány veleszületett problémájára. Aztán semmi nem a terv szerint alakul.

Először Másik János mesél arról, hogyan talált rá a filmzenére, és hogyan alakult legelső komoly megbízásának a sorsa pályája elején. A második történetet hallgatva egy film pereg le a szemünk előtt, nem véletlenül, mert Fliegauf Bence filmrendező emlékszik vissza egy majdnem végzetes balesetre.

Egy éles helyzetben, amikor nagy a tét, és szemben találod magad egy nálad nagyobb hatalmú, fontosabb emberrel, vajon eszedbe jut-e az a közhelyes mondás, hogy „aki mer, az nyer”? Ha merész vagy, utólag könnyen belátod, érdemes volt kiállni magadért.

Olyan helyekre visz el a mai két történet, amik a kívülálló számára rejtve vannak. Az első történetben Trencsényi Zoltán fiatal újságíróként egy a cirkuszról készülő könyvéhez nemcsak interjúkat csinált artistákkal, állatidomárokkal, légtornászokkal, bohócokkal, de maga is át akarta élni, milyen dacolni nap mint nap a veszéllyel. Linka Péter pedig, aki az ún. kevert küzdősportok (mixed […]

Hátborzongató élmény volt, meséli az első történetben Kolonits Klára operaénekesnő, amikor egy rég elhunyt családtaggal szoros lelki rokonságot fedezett fel… Meghökkentő kéréssel állt elő egy fiatal férfi, miután szemorvosa, a Ghánában élő Simon Judit, egy műtéttel vakból látóvá tette.

Két történet pályakezdő művészekről. Botladozás, bénázás, bizonytalankodás, balesetek: a tanulás, a kezdetek velejárói. Vajdai Vilmos színész, rendező, egy majdnem tragikusan végződött vizsgaelőadásról mesél; Kováts Tibor balettművész pedig életének legfontosabb találkozásáról nagy bálványával.

A mai két történet a túlélésről szól. Ritkán kerülünk olyan helyzetbe, amikor az életünk a tét. Ilyenkor ki-ki mást hív segítségül, olyan belső erőforrásokat, amikről addig talán nem is sejti, hogy benne rejlenek.

Az ország leghíresebb ételkritikusa emlékszik vissza arra, 23 éves korában hogyan úszta meg a kétéves katonai szolgálatot, míg egy veterán pesti ügyvéd egyik régi ügyéről mesél, amikor védőként szíve szerint súlyosbította volna a védencére kiszabott ítéletet.

Hogy lesz valakiből zenész? Rácz Zoltánnak, a világhírű Amadinda Ütőegyüttes művészeti vezetőjének gyerekkorában egy mondaton múlt, hogy zenész és ne ügyvéd legyen belőle. Vörös Eszter, eredetileg közgazdász, újságíró, szerkesztő, először a tangóba szeretett bele, onnan már egyenes út vezetett a bandoneonhoz és a zenéléshez.

Ónodi Eszter színművészeti főiskolásként élt át egy felejthetetlen előadást a szegedi Csillag Börtönben, Kalmár Péter pedig máig nem tudja helyre tenni életének egyik epizódját, amire nem talál magyarázatot.

A cirkuszban nézőként félsz, hogy a veszélyes mutatványból baj lesz, hiába tudod, hogy úgyis minden jól végződik. Vagy mégsem? Egy fiatal, tapasztalt artista, Dénes Kriszti előadás közben 8 méter magasságból lezuhant a trapézról. Ezt meséli el, és azt, hogy mi történt utána.

Pánik, szégyen, önbizalom – így lesznek kezdőkből haladók. Kamarás Iván főiskolásként bepánikolt egy koncerten, Szántó T. Gábor szégyellte osztálytársai előtt elszavalni saját versét.

A Dumaszínház két népszerű humoristája mesél olyan élményekről, amik annak idején nem voltak olyan viccesek, de ma már képesek rajtuk nevetni.

Két történet arról, hogy ha kitűzöl magad elé egy célt, és megdolgozol érte, el is fogod érni.

Mindannyiunknak vannak olyan élményei, helyzetek, találkozások, amelyek mélyen megérintenek és sokáig velünk maradnak.

Neszmélyi Emil az első és eddig egyetlen magyar, aki a Mount Everest csúcsát a nehezebb, északi oldalról hódította meg. Ebben az epizódban ennek a rendkívüli teljesítménynek az izgalmas történetét meséli el.

Fiatalkori ismerkedésekről, romantikus ábrándozásról és a valóság találkozásáról szólnak a mai történetek.

Kapcsolatunk szüleinkkel kiskorunktól kezdve egész életünkre kihat. Vagy úgy, hogy tudatosan vagy tudat alatt követjük példájukat, vagy pedig, ha kapcsolatunk ellentmondásos velük, sok mindenben megpróbálunk az ő mintájukkal szembemenni…

Emlékezetes történetek olyan rendkívüli helyzetekről, amikor az ember jövője, élete a tét. Máriás Bélát a lélekjelenléte mentette meg, hogy ne sorozzák be katonának a véres balkáni háború idején. Molnár Csilla egy osztrák hegycsúcson, mászás közben lesz tanúja egy döbbenetes jelenetnek újdonsült férjével, ami máig kísérti.

A bizonytalanság egy kicsit mindig félelmetes, de néha nem baj, hogyha fejest ugrunk a mélyvízbe, mert ha megtaláljuk a saját utunkat, akkor az Isten, sors, az élet, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, majd úgyis segít minket. – Tóth Ágnes Bementem egy ilyen kitérdelt, kiseggelt melegítőben, pólóban, és még csak balettcipőm sem volt… Beálltam a baletrúd mellé, […]

„Onnantól kezdve amikor mi találkoztunk Kiss százados elvtárssal, én tisztelegtem neki, ő meg elment mellettem, és mindig köpött egyet.” – Mucsi Zoltán „Nem tudom, ismered-e ezt, amikor így befeszülsz. A nyakad megmerevedik, elönti az agyadat valami szennylé, és így nincsen kiút. És se előre, se hátra. Csak a rossz. Egy ilyen tömbben.” – Saly Noémi

„…És akkor indult ott egy filmbe illő romantikus találkozás egy egyiptomi származású, Svájcban élő joghallgatóval. Egy gyönyörű szép srácot kell elképzelni.” – Jónás Vera „Vett egyet a barackból, mohón beleharapott. Megette az egészet, csorgott a száján a baracklé. Utána beleköpte a magot a tenyerébe, lehajolt, és megcsókolt. Ez volt életem első csókja.” – Magyar László

A mai két történet olyan élményekről szól, melyek az iskoláskorban gyökereznek, de később vissza-visszatérnek, és hosszú ideig alakítják, befolyásolják az életünket.